Kéjkuckó: 16. rész

Chanyeollal töltött hétvégém után 3 hét telt el. Nagyon boldog voltam, két méterrel a föld fölött járkáltam, szinte lebegtem a rózsaszín ködben. Ám mint mindennek, ennek is voltak hátul ütői. A jegyeim kicsit megromlottak és a barátaimat is sikerült kissé háttérbe szorítanom, amit nagyon is röstelltem. Bár a sok hamis barát és vérszívó lemorzsolódását cseppet sem tudtam bánni. 

Szóval a jegyeim… Chanyeol nem szeretett tanulni, de az agya mégis olyan volt, mint a szivacs és amint ő végzett, nem volt kérdés, hogy mi következik. Teljesen bekebelezett a beteges perverziója, elérte, hogy könyörögjek a fenekelésért, hogy doromboljak, mint egy kiscica, hogy kívánjam őt minden pillanatban. Anyukám nagyon nem örült, hogy Chanyeol elveszi minden időmet, annak meg egyáltalán nem, hogy egyre kevesebbet vagyok otthon. Persze emiatt az egyre több veszekedés elkerülhetetlenné vált, igyekeztem változtatni, de Chan mellett nehéz volt és valahogy nem is akartam.

**

Megtettem az első lépést, beszéltem Chanyeollal, persze nem tetszett neki a hirtelen váltás, hogy kevesebbet legyünk együtt, de tényleg szükség volt rá. Az első feltételem a több romantikus kimozdulás volt, kezdett sok lenni a szex, azt akartam, hogy szerelmeskedjen, legyen romantikus.
Megkaptam.
A jegyeim újra felfelé tornáztak, viszont már csak az osztály második strébere lehettem. A régi barátaimmal pedig felélesztettem a kapcsolatot. Chanyeol is mondta, hogy szívesen megismerné őket. Bár nem kellett félteni, már a második héten a suli legmenőbb sráca lett.

**

- Na, és mi a helyzet veletek? – kortyolt bele kávéjába legjobb barátom 

- Képzeld olyan, mint egy angyal, annyira megváltozott, megértette, hogy lassítani akarok, kiélvezni mindent vele és nem csak az ágyban feküdni. Persze isteni lepedőakrobata, khm nagyon jól tud bánni a mindegy – vörösödtem bele – szóval rendszeresen járunk randizni, mindig máshova visz, mindig hoz egy szál pici szárú rózsát és a hajamba tűzi. Finoman csókol, lágyan érint, nem tapiz orrba-szájba, ha mellette fekszem, nem nyomja nekem a merevedését, hiába van sátor a nacijában. Szóval teljesen más, mint az erőszakos énje. Bár őszinte leszek azt is nagyon szeretem! – Jongdae felnevetett és megsimogatta buksimat
- Örülök, hogy ennyire jól alakulnak a dolgok és nem volt olyan, mint amit meséltél az első után? 
- Nem, talán kétszer előfordult, de csak annyit mondok neki, hogy haza megyek és máris a lábaim előtt hever – vigyorogtam fölényesen, majd egy hideg valami ért tarkómhoz hirtelen, ami miatt összerezzentem. 
- Ki hever a csinos kis lábaid előtt? – vigyorgott rám az éppen szóban forgó személy 
- Chan te meg hogy kerülsz ide? – meglepetten néztem rá, mert fel se hívott és még smst sem írt, hogy megjelenik
- Megéreztem, hogy én vagyok a téma és pont erre jártam, és mert 6 óra lesz és azt mondtad, hogy addigra végzel és elmegyünk randizni?! 
- De még csak most jöttünk egy órája ide – habogtam kicsit kipirulva, mert el is felejtettem mit ígértem a fülesemnek. 
- Mostanában valahogy mindig engem teszel legutoljára és meg kell küzdenem a szabad óráidért, hogy rám szánd… - szegénykém, tényleg mindig háttérbe szorítom, de mint elmondtam neki, nem akarom elsietni a kapcsolatunkat. Így is fenemód elkapkodta velem az első pár hetet. - Jó tudom, sajnálom – csúsztattam kezemet övébe majd mikor nyakamba fúrta fejét hozzá simultam. 
- És a szexet is megvonod tőlem – duzzogott a nyakamba és fogával csipkedni kezdte bőrömet. Jongdae nagyon jót mulatott rajtunk, szerintem cseppet sem volt vicces Chanyeol viselkedése. Tegnap még durván nekem esett a mosdóban, de szerencsére leállt, mikor nem csókoltam vissza, csak álltam ott, mint egy darab szar. 
- Yeol azt hittem megbeszéltük – néztem rá csúnyán, mert azért ezt mégsem a barátom előtt kéne felhozni, oké ő nagyon is jót mulat, de akkor sem Dae dolga.
- Na és sikerült befűzni azt a csajt, akit a bálra akarsz vinni?  - nagy szemekkel néztem Chanyeolra, gyűlöltem mikor ezt csinálja. Bele kezd valamibe, beéget és másik témát hoz fel és persze én tűnök a hülye hisztis picsának. - Nem, de ti olyanok vagytok, mint egy vén házaspár - kuncogott - egyébként én most megyek, mert randim van egy másik sráccal – kacsintott ránk, engem vállon veregetett, Yodának meg csak bólintott. Egy ideig csendben bámultuk egymást, én még a srác jelzőt emésztgettem, amit Jongdae mondott Chanyeol meg kitudja hol járt. 
- Indulhatunk leendő Park Baekhyun? – vigyorgott rám majd kezét nyújtotta, hogy felhúzzon a székből. Megforgattam a szememet majd elnevettem magamat és szájára nyomtam egy pille puszit. 
- Előbb térdelj le és kérd meg a kezem majd utána meglátom, hogy igent mondok e… - fűztem össze ujjainkat majd kislattyogtunk a kedvenc kis kávézónkból. 
- Arra gondoltam, hogy kiülhetnénk piknikezni, igazából meg van minden hozzá, mert készültem – megdörzsölte tarkóját és reménykedett, hogy nem lerázom válaszommal és haza szállíttatom magamat, ha már kocsival jött, hanem elmegyek vele.
- Benne vagyok – cirógattam végig arcát mosolyogva. Gyermekien ragyogott fel a szeme, annyira aranyos volt, mint egy kölyökkutya, aki éppen a jutalom falatját fogja megkapni. Kinyitotta az ajtót majd behuppant mellém és a kedvenc helyünkre furikázott. Tényleg megcsinált mindent, nem is engedte, hogy segítsek, csak azt akarta, hogy üljek le és hagyjam rá. Örültem, hogy a kemény, goromba és mérhetetlenül perverz férfi most egy gyengéd, romantikus óriás. Persze a betegsége miatti hangulat ingadozásai ellen durva küzdelmek mennek végbe rajta, de tudom, hogy képes rá és kontrolálja magát, ha úgy adódik.
- Ez annyira szép tőled – bújtam hozzá, mikor már lábát megpaskolva várt, hogy mellé telepedjek. – Köszönöm mindig vágytam egy ilyenre!

**

- Channie, ezt hova tegyem? – kiabáltam neki ki a szobából. Hétvégén jönnek a szülei meglátogatni és szeretne miden perverz dolgot eltüntetni a szobából nem mellesleg a kialakult kupit, amit két nap alatt összehoztunk. Üres pizzás dobozok, használt gumi, üres síkosító flakon, műanyag palack hegyek, na és a felfordulás a konyhában, ami egy rosszul sikerült reggeli után maradt. Szegény Chanyeol nagyon mérges volt, így kötöttem ki a szobájában, hogy inkább itt kezdjek valamit ő meg összeszedi a romokat.
- Baekhyun ezerszer elmondtam már, hogy ne a szobából kiabálj ki, mikor fogalmam sincs miről beszélsz!
- Jó sajnálom. Ezt hova tegyem? – mosolyogtam rá édesen, hogy ne haragudjon rám. – Most miért vagy ilyen mogorva, úgy utálom, mikor ezt csinálod – ültem le az ágyra hisztisen majd eldőltem, hogy ne is lássam a morcos képét. - Baekie – éreztem magam mellett besüppedni az ágyat, majd ahogy hatalmas tenyerét felsimította combomon át hasamig, fejét nyakamba fúrta, hogy aztán belefújjon ezzel összerezzentve engem. 
– Ne haragudj, csak feszült vagyok anyámék miatt, ez nem ellened irányul! 
- Tudom, semmi baj te nagy mamlasz – kuncogtam fel karja alatt, szinte eltűntem alatta, annyira imádtam. Mint egy kis kukacka fészkeltem magamat hozzá közelebb majd egy csókot loptam tőle, amit ő természetesen elmélyített. 
- Mh, na, pakoljunk tovább – húztam ki kalandozó kezét nadrágomból. Telhetetlen ez az ember. Feltápászkodtam az ágyból, közben ő is morogva mászott ki mellőlem majd miután megtudtam, hova kell eltennem a kis cuccocskát ő visszament a konyhába. Egész szépen haladt a szoba, sokkal másabb atmoszférája volt az egésznek, ahogy az ostorok és egyéb kellékek legtöbbje bekerült az ágy alá a játékok másik fele pedig a szekrényben foglalt helyet. Hogy jobban menjen a takarítás gyújtottam egy erdei gyümölcsös kis mécsest, ha már Chanyeol így bevásárolt belőle. Éppen az asztalt kezdtem rendbe szedni, amikor egy kicsike kulcs akadt a kezem közé. körbenéztem, de nem láttam se egy titkos naplót sem egy dobozt, majd mikor lenéztem a legalsó fiókon volt egy lakat. Hogy nem vettem észre eddig?
Tudom, hogy nem illik, tudom, hogy nem szabadna és meg fogom bánni, de muszáj.
Túl kíváncsi vagyok.
A lakat halk kattanással adta meg magát nekem majd kihúztam a titkot rejtő fiókot.
Nem értem, ha ennyire el akarta rejteni előlem vagy bárki elől, miért hagyta szem előtt a kulcsot? Szépen bevont bőrkötésű vázlatfüzetek sorakoztak egymáson. Makulátlannak tűntek, sehol egy gyűrődés. Miután leellenőriztem, hogy tiszta a kezem, kiemeltem az egyiket, pont, ahogy sejtettem, semmi piszok, semmi gyűrődés, csak a rajzok. A rajzok, amik engem ábrázoltak… legalábbis nagyon is hasonlítottak rám, de valami nem stimmelt. Egy egészen aprócska hiba volt az egészben, ezek a rajzok két évvel az előtt készültek, hogy mi megismertük volna egymást. Nagyot nyeltem majd seggre huppantam az eddigi guggolásomból. Gyorsan végiglapozgattam az arcpirítóbbnál arcpirítóbb rajzokat és nyúltam a következőért. Igazából nagyon tetszett, ahogy Chanyeol rajzolt, nem éreztem furcsának, bár az megfordult a fejemben, hogy valami perverz kukkoló volt mielőtt megtalált azon a szex chaten. Belelapoztam a következő füzetbe, de rajzok helyett írás fogadott.

„Egy kés, egy kés amivel óvatosan sértettem fel makulátlan bőrét, a fájdalmas nyögése elmaradhatatlan volt. Én élveztem. Rászorítottam csuklójára majd mélyebbre nyomtam benne a kést. Ő felzokogott, ami nekem is fájdalmat okozott, de a beteg élvezetem elnyomta. Nem sokáig hagytam vérezni éppen csak annyira kellett, hogy szót fogadjon és újra megtegyen nekem bármit”

A kis szösszenet végén pedig egy rajz, újra a rám hasonlító karakterről, amint összekötözött lábakkal, vérző mellkassal fekszem az ágyon, fölöttem pedig ő egy késsel a kezében.

- Kicsim, kész a konyha, ne tudd meg mennyi mindent ki kellett dobjak, de meg… Neked meg mégis mi van a kezedben? Elment az eszed, belekutatsz a fiókomba? Szerinted poénból van rajta az a lakat? Hm? Baekhyun! - Kérlek, ne bánts!  - kiáltottam fel és eldobva a füzetet összehúztam magamat és védekező összegömbölyödő pozíciót vettem fel. Chanyeol erősen ragadta meg a karomat így felrángatva a földről, hiába ellenkeztem, csak rángatott, mint egy babát még végül az ágyra nem lökött.
 – Sajnálom, kérlek, félek tőled! – Iszonyatosan bennem volt a félelem, ahogy újra felvillantak az agyamban a sorok. Nem gondoltam volna, hogy Chanyeol ennyire beteg, hiszen annyira jól alakult most minden.
Ahogy hajamba túrt nem mertem nyekkenni, hagytam, hogy hátra rántsa a fejemet és egy ideig farkasszemet néztünk, majd mikor megemelte kezét összeszorítottam szemeim, de nem történt semmi. 
- Nem foglak bántani – szólalt meg egy kis idő után, reszketve fújta ki levegőjét, ujjai szorításából kiszabadultak tincseim majd hirtelen magához rántott és szorosan ölelt. 
– Kérlek, felejtsd el, amit abban olvastál… 
- Chanyeol ez ez… ez megrémít, ígérd meg, hogy sose bánsz velem úgy, ahogy abban leírtad – szipogtam, azért próbáltam kiaraszolni karjai közül, féltem már csak a puszta érintésétől.
 – Honnan van ez az egész? Hogy tudtál olyan pontosan lerajzolni? Hogy lehet, hogy két évvel ezelőtti rajzok? Chanyeol magyarázd meg!  
- Css Baekie, kérlek, nyugodj meg oké? Nincs semmi baj, nem bántalak, amik abban a füzetben vannak, amit olvastál, azok mind álom leírások…a rajzok pedig szintén. Nem tudom megmagyarázni, a balesetem óta vezetem ezeket a füzeteket, ahol mindig megjelentél, más-más helyzetekben. Őrülten hangzik, tudom… sajnos az is vagyok – nevetett fel kínjában – de most, hogy megtaláltalak, nem engedlek el soha! Nem tudtam, mit mondjak, nem tudtam, hogy reagáljak, de elgyengültem. Láttam szemében a fájdalmat, a megbánást, az elhagyottságot, és eszembe jutott mind az, amit a héten velem tett. A sok romantika, összebújás, nem hittem el, hogy ilyen is megfordulhat a fejében. Baromira labilis és nem szabad magára hagynom őt. Közelebb csúsztam újra, mancsomat arcára simítottam majd hozzá bújtam.
- Megpróbálom elfelejteni, de ugye megérted, hogy ezt nem lesz könnyű?