Kéjkuckó: 10.rész

Chanyeol pov

„Pápaszemes, kismalac, dagi, vaksi”
Sokan csúfoltak kicsiként, nem voltam az átlagos koreai kisgyerek. Pufók voltam, nagyon rossz szemmel és egy iszonyat gyenge lélekkel. Kiskoromat szorongásban töltöttem, nem szerettem emberek közé menni, nem akartam a társaságot, ha lehetett kibújtam a feladatok alól, a legtöbb osztálykirándulásból kimaradtam. Inkább otthon játszottam a kutyusommal, akit befogadtunk.
A baleset után minden megváltozott, mindenki a tökéletes kisgyereknek tartott, Park Chanyeol a tehetséges, az okos, a zseni.
Néhányan autistának hittek, voltak akik csak szimplán őrültnek, mert profin zongoráztam és a számokkal is jól bántam, versenyek, bemutatók, fellépések.

A szüleimmel éppen egy nyaralásból tartottunk hazafelé, amikor egy őrült belénk hajtott, tesóm előre repült, apa betörte a fejét, anya elájult én pedig hetekig kómába estem.
Álmodtam egy új világot, vagyis csak azt hittem, hogy álmodom. Az orvosok nem hittek bennem, hogy magamhoz térek, de ha felkelek sem biztos, hogy minden úgy fog működni, ahogy előtte. A agyam egy része a sokktól túlműködött, emiatt pedig kómába estem.
Fogyatékosnak tituláltak, anyámnak azt mondták, lebénulok, többször újraélesztettek.
Azt hitték meghaltam… Kómám során sok furcsaságot láttam, amit még egy 14 éves kisfiú nem igazán fog fel.  Ezért mikor magamhoz tértem és haza engedtek napokra bezárkóztam a szobámba, hogy egy füzetbe rejthessem el az egyetlen titkom, az új szemléletem, az új szexuális identitásom és az új vágyaim. 


Láttam egy fiút, aki én voltam idősebb koromra, egy sötét mégis hangulatos szobát mindenféle lágy fényekkel, láncokkal, segédeszközökkel, egy hatalmas ággyal és egy angyalarcú alacsony sráccal kikötözve. Szíjjak lógtak csuklójáról, nyakörv a nyakán, testén apró piros csíkok és lila szívás foltok mindenfelé, vonzó volt kívánatos.
Gyönyörű volt, én lihegtem Ő kicsit megrogyva lógott egy fából kidomborított oszlopról, amihez a szíjjak voltak rögzítve. Végig néztem magamon és egy lovagló pálca volt a kezemben. Izgatott voltam, vágytam a nyögéseire, közelebb sétáltam hozzá és a hajánál fogva rántottam fel fejét. Meseszép volt az arca, szemei csillogtak és egy huncut mosoly csúszott ajkaira, mikor tekintetünk találkozott. Ajkaink hamar találkoztak és éhesen forrtak össze, nem értettem mi történik a testemmel, tudatomon kívül cselekedtem, lassan kívülről kezdtem látni magunkat.
A srác megrángatta kikötözött kezeit, engem nem hatott meg csak hátravezettem kezeim és fenekébe markoltam, így újra hallhattam csodás hangját. Ki volt ő? Tudni akartam, ki lehetett, kíváncsi voltam, meg akartam ismerni, de hamarosan belülről ismerem meg őt. Combjára simítottam kezeim és ölembe kaptam, síkos dologgal kentem be péniszem és a törékeny alakba vezettem, nem voltam finom, de nem is voltam erőszakos. A srác felkiáltott, a nevemet nyögte, többért könyörgött, teste remegett, feje többszörösen lebicsaklott. Élvezte amit vele művelek, több volt ez szimpla szexnél és holmi kielégülésnél. Izzadt testünk összetapadt és egy emberként forrt össze, hirtelen elengedtem a szöszi kezeit és az ágyra vágódtunk mindketten. A fiú csuklóját kissé kikezdte a heveder, de ahogy szabaddá vált hátamon sértette fel a tökéletes bőrt.

*******************

Összecsaptam a naplócskám és belevágtam a fiókomba.
Elégedetten simítottam végig újdonsült asztalomon. Mióta anyámék úgy döntöttek, hogy 18 évesen itt az ideje önálló életet kezdenem, apránként leadtam, mikre vannak szükségeim, bútorok szempontjából. Cserében kitűnő tanulóként kellett, hogy jeleskedjek. Anyáméknak nem kellett több, örültek, hogy még élek, a baleset után kissé nehezen kezelhetővé váltam, szerintem ezért is „szabadultak” meg tőlem.  Én pedig kiélveztem az önálló élet örömeit, csajoztam, pasiztam, bulizni jártam, kerestem. Soha nem kellett sokat tanulnom, így maradt időm minden szórakozásra, én lettem a menő srác, aki 18 éves kora óta egyedül lakik.
Elhatároztam, hogy berendezem a titkos szobámat és megtalálom azt a fiút, akinek tökéletesen emlékszem gyönyörű arcára.
Ledőltem az ágyamra a hold fénye erőszakosan világított be az ablakomon, megvilágítva a kikötözős falat, szíjakat, bilincseket és egy ostort.
Minden megvan, már csak Ő kell…
Összeráncoltam a szemöldököm mikor megláttam egy fiút, a szívem hevesen kezdett verni, kísértetiesen hasonlított Rá.
Így történt az is, hogy aznap este ráírtam. Már nem csak a vágy hajtott, meg akartam ismerni, kíváncsi voltam rá milyen és az eddigi rögeszmés keresésem és beteges szexuális vágyaim csillapodni kezdtek. Beszélgetni kezdtünk, áthívott magához, és osztálytársak lettünk, 1-0 Chanyeolnak.
Óra közben, nem tudtam megálljt parancsolni az agyamnak, előtört megint, kezelhetetlen vagyok, nem voltam vele erőszakos, annyira. Pedig ott helyben megbasztam volna, nem érdekelt volna, ha fáj neki, csak nekem jó legyen… Undorító vagyok.
Kerülni kezdett, nem bírtam elviselni megvető pillantásait, de mikor végre szóba állt velem ráadásul még a képembe nyomta, hogy élvezte. Megint elborult az agyam, viszont visszafogtam magam, nem tört ki belőlem, el se hittem. Lehet Ő lesz rám a gyógyír? **
Leléptünk az utolsó óráról és náluk kötöttünk ki, nem akartam rámászni, sem közeledni, de Baekhyun nem bírt magával, incselkedett, piszkálódott még végül pucéran kötött ki alattam. Nagyszájú kis pöcs, elverem a seggét rajtam ne múljon. De amilyen nagy szája van olyan kíváncsi is.
- Pszichés betegségem van.  - féltem, hogy fogja fogadni, mert lehetősége van elküldeni a halál faszára, lerúgni az arcom, vagy felpofozni.  Annyira még nem ismertem, hogy tudjam mi lesz a reakciója. Elengedtem és hagytam, hogy távolabb húzódjon tőlem, visszavette az alsóját majd közelebb kúszott hozzám.
- Húzzak el igaz? – mosolyogtam keservesen, de csak kétségbe esetten megrázta a fejét. Megfogta kezemet és magához ölelt.
- Mesélsz róla? – nem láttam a szemében lenézést sem undort, mint a legtöbb embernél, ellenben együtt érzést és kíváncsiságot mutatott.
- Biztos Bae? Ideiglenes impulzus zavarom van. – nagyot sóhajtottam és gyönyörű szemeibe néztem.-Nem félsz, hogy megerőszakollak?
- Miért félnék? Most sem tetted, képes vagy irányítani látod, csak hinned kell benne és légy szíves nem elverni a seggem… - nevetett fel édesen, hihetetlenkedve simítottam végig arcán és boldogan nyomtam szájára egy csókot. 

- Akkor nincs para? – megrázta a fejét elrakta az ajándékom, amit talán kicsit szomorúan konstatáltam, de nem lett volna több helye a szexualitásnak.
- Örülök, hogy elmondtad, de tényleg ne nézz már ilyen kétségbe esetten…olyan bolond vagy -  újra az ölembe mászott és ott keresett menedéket. – Elmeséled, mitől van?  - nagyot sóhajtottam és vállára döntve fejemet kezdtem bele a mesémbe. Nem szakított meg, figyelmesen fülelt, csak akkor kérdezett mikor nem értett valamit.
Néhány részletet kihagytam, a szobát és a naplót, a beteges vágyaimról említést tettem neki, de nem fejtettem ki rendesen.
A délután többi részét végig fecsegte, nem tudtam elképzelni, hogy létezik olyan ember, aki nálam többet tud beszélni, de Baekhyun ebben is túlszárnyalt.
*********

- Baekhyunie megjöttem! – anyukája kiáltása fülsüketítő volt még csukott ajtónál is, bekopogott a szobába majd bedugta a fejét. – Ó Sziasztok, hoztam vacsorát, nem vagytok éhesek?
- Anyu Chanyeol ma itt alszik!
- Tényleg?  - néztem rá döbbenten, ahogy kipattant az ágyból nem tudtam nem formás hátsóját nézni. Ha én itt alszok, biztos vagyok benne, hogy megmolesztálom azt a buborék fenekét…