Öt nappal a halál után

 Elvesztés

Gyönyörű nyári nap volt a teámat szürcsölgetve álltam kint a teraszon egy croassan társaságában. Elmerengve falatoztam, szemem előtt táncoltak az emlékeim, amikor még itt volt velem. Mintha csak egy szobor lettem volna ebben a világban, nem érzékeltem, ahogy a kocsik elszáguldanak a főúton, a madarak csiripelését tompának és suttogásnak hallottam a szememmel homályosan láttam az engem körülölelő természetet. Boldogok voltunk szerelmesek, de a hadsereg közbeszólt.
Pontosan 8 órakor szokott jönni a postás fiú, aki az Ő leveleit hozza nekem minden csütörtökön.
Mint most is hűségesen vártam rá, de nem jött el, nem estem pánikba csak vártam és vártam. 
Ránéztem az órámra és úgy döntöttem sarkon fordulva bemegyek a lakásunkba, amikor meghallottam a nevemet magam mögül.
A mindig vidám fiúnak ma nem volt mosoly az arcán, megijedtem. Rossz hírre számítottam, de Ő újra mosolyra derült, ahogy megpillantott.
- Meghoztam a levelét Baekhyunie hyung
- Köszönöm Kevin – a kis boríték halvány rózsaszín volt, mint mindig. Ez az aprócska levél volt számomra az egyetlen, ami minden egyes nap elhozta nekem a vigaszt, a boldog pillanatokat, a reményt, hogy hamarosan haza jön és minden a régi lesz.
- Várjon! Van itt még valami. Ezt a dobozt a levél mellé küldték - nyújtotta felém majd mosolyogva elköszönt és tovább tekert a lila biciklijén. Izgatottan mentem vissza a házba, óvatosan nyitottam fel a borítékot, eddig minden egyes lapot, fecnit elraktam, amit tőle kaptam. 
Mikor szétnyitottam a papírt meleg mosoly terült szét arcomon, azok az idétlen betűi annyira hiányoztak már.
„ Drága Baekhyun
Tudom, hogy mindig leírom, de el sem tudod hinni mennyire, hiányzol nekem. Szeretlek és ha nem vagyok terepen csak rád gondolok. Tegnap megérkeztünk egy másik menekült táborba. Tudom nagyon aggódsz, de biztosítani szeretnélek minden a legnagyobb rendben van. Persze, ez a kialakult helyzetről ez nem mondható el, de bízz bennem. Lassan haza engednek, és együtt lehetünk, jó lenne végre megismerni a szüleidet. Biztos nekik is nagyon hiányzol már. Kicsit izgulok,a ti országotokban minden más lehet, de sokat tanultam tőled és hálás vagyok a szüleidnek, hogy ilyen csodálatos embert tudhatnak magukénak. Tudom, nem ez a legmegfelelőbb formája, de szeretném azt a gyűrűt rajtad látni, ha végre megérkeztem. Veheted elő eljegyzésnek is akár. Biztos gyönyörűen mutat a formás kis kezeden.
Mellesleg, úgy tudom, hogy karácsonyra már otthon leszek! Szeretlek, ölellek Dylan”
Faltam a sorokat, minden mondat egyre izgatottabbá tett. Az utolsó pár sor pedig teljesen kábulatba ejtett. Remegő kezeimmel nyitottam ki a picike dobozt. Egy ezüst gyűrű csillogott benne picike türkiz kő szívecskével a közepén, ha itt lett volna Dylan biztos nyakon csapom, amiért egy nőies gyűrűt kaptam tőle, de így az életemnél is jobban féltettem. Miután az ujjamra húztam percekig gyönyörködtem benne.Gondolatban már az oltár előtt mondtam ki a boldogító „igent”

***********

Borongós volt a reggel nagy vihar készülődött. Az emberek igyekeztek visszahúzódni vackukba, hiszen a hűvös szél minden erejével igyekezett bejutni a kis réseken, hogy a kellemes meleget dermesztő szorongássá váltsa. 
Indokolatlan rosszkedv kerített hatalmába, hiába voltam boldog az első hótól, hiába voltam kisimul és kipihent. Élvezhettem volna a szabadságom, de letört voltam. Mintha elvesztettem volna valakit. Összeszedtem magamat kislattyogtam a konyhába és lefőztem az elmaradhatatlan reggeli kávémat. 
Félnyolc... Ujjaimmal türelmetlenül dobogtam a tölgyfa asztalon bámultam a kibuggyanó kávécseppeket. Nem értettem, mi történik körülöttem, miért fáj ennyire kegyetlenül a lelkem.
Ma nem jött a postás fiú. Elmaradt egy levél, a rózsaszín boldogság, helyette szürke nyugtalanság töltötte meg a teret. 

**********
Ma reggel a szokottnál hamarabb érkezett a posta. Nem Kevin volt, akit mindig mosolyogva várok, helyette egy idősödő köpcös kisöreg terepszínű ruhában állt mereven előttem. 
Már innen sejthettem volna, hogy a mai csodálatos hír elmarad, hogy Dylan mégsem jön haza, nem fogja megkérni a kezem, az ígért látogatás Koreában elmarad és a legfájóbb dolog, hogy nincs többé.
Ketyegőm fájdalmasan lüktetett a helyén, lassan nem kaptam levegőt a torkomban növekvő gombóc már szinte fojtogatott. 
- A személyes holmikat a napokban kiküldjük önnek és pár napon belül pedig tisztességes temetést kap. Igyekszünk minden hozzátartozóját értesíteni a hírről – nem igazán fogtam fel mit mond, nehezen jutottak el a szavai hozzám. Nem tudtam és nem is akartam elfogadni a tényeket. 
Átkoztam mindent, ami Amerikához köthető, átkoztam magam, hogy miért költöztem ide, miért kellett lázadnom és magam mögött hagynom az otthonom.  Mit kezdek majd magammal ezután? Gondolkoztam a halálon, de Dylan nem akarná. Nem ezt a sorsot szánta nekem, Ő erre is felkészült volt. Fejemben csengett a mondata „Ha bármi történne és én már nem lennék, gyászolj meg és éld az életed egy olyan férfi mellett, aki mellett igazán boldog lehetsz, aki eleget küzd érted és megérdemel. Ne pazarold el a szép éveidet a szomorúsággal, ne feledd, a leggyönyörűbb akkor vagy mikor nevetsz”
Apró mosoly jelent meg szám szélén, de fájdalmasan lekonyult és az eddigi összegyűlt könnyeim zuhatagként indultak meg szememből. 

********


Furcsa volt repülőre ülni. A felhőket szuggeráltam, amint a repülőgép szárnya széttépi a fehér puhának tűnő kis báránykákat. Ez a jelenet kísértetiesen hasonlított az én darabokra hullásomhoz.
Hiába volt meg a temetés, hiába fogadtam el az agyamban, hogy elment nincs többé, hiába adtam el mindenem, ami csak hozzá kötött egy valamit kivéve és hiába hagytam ott a lakásunkat, nem éreztem jobban magam. 

Kényszeredetten mosolyogtam mikor anyukám videó hívást kezdeményezett.
- Estére már otthon leszek és sajnálom, hogy újra a nyakatokon leszek 
- Baekhyun kicsikém már nagyon hiányzol nekünk. Nagyon sajnáljuk, ami Dylannel történt, de már jobb helyen van és fentről vigyáz rád, ahogy eddig is tette. Már nagyon várunk és légy erős kisfiam! A barátaid is tudnak az érkezésedről, Ők is melletted vannak. Soha nem leszel egyedül – anyukám szavai őszinte mosolygásra késztettek. Tudtam én, hogy igaza van hisz Ő is keresztülment már ezen mikor testvérem apukáját elvesztette. 
Ha ő nem ment volna el, én valószínűleg meg sem születtem volna. Könnyek gyűltek a szememben és ez volt az a pillanat, mikor azt kívántam, bár meg sem születtem volna. 
Mikor kinyitottam a szemem, nem volt változás, ugyan úgy csücsültem a földön és vártam, hogy elteljen az átszállásra kiszabott idő a szívemben kongó üresség és fájdalom érzelmei váltakoztak. Gyűlöltem a boldogan ücsörgő párokat, fintorral néztem mindenkire, aki önfeledten nevetett és jól érezte magát. 

Pedig én nem kértem olyan nagy dolgot, csak felejtést és boldogságot…
Ezzel a gondolattal szálltam fel a repülőre, titkon bíztam benne, hogy lezuhan a gép és a halottak közt leszek, de sajnos (mások szerint szerencsére) sikeresen megérkeztünk.

Öt nappal a halál után

Prológus

A sors kiszámíthatatlan, a sors kemény és rideg olykor kedves és védelmező, még a bátrak is félnek tőle. A sors tulajdonképpen egy halállista, többféle definíciót hallhattunk már erre a fogalomra, de még egyik sem írta le a tökéletes és kézzelfogható igazságot. Vajon létezik? Vajon mi is irányíthatjuk? Vagy ami nekünk van szánva az úgy is lesz? Számít az, ha az ember még a legfájdalmasabb időszakban is tud pozitív lenni? Segít valamit, ha elvesztünk egy fontos dolgot?

Még milliónyi kérdés felmerülhet bennünk nap mint nap.

Valószínűleg, ha egy ember volna, a legismertebb és leggyűlöltebb személy lenne szerte a világon.

Byun Baekhyun élete gyönyörű volt. Amerikába költözött tanulmányai során, párt talált (még ha a megszokott normáknak nem is megfelelően), és boldog volt. Pár hónap után összeköltöztek.

A kapcsolatuk tökéletes volt, sose hitte volna, hogy egyszer a szerelmi életét egy igazi tündérmesének fogja vallani.

Nem félt soha, mit hoz a holnap, hiszen meg volt mindene.

Majd eljön az a pillanat, amikor elfelejtesz hinni, elfelejtesz bízni az életben, abban, hogy minden jóra fordul. Kétségbe esetten kapálózol a széthullott kirakós után. Hiszen az életed egyik percről a másikra törik darabokká, majd annak a háznak, amit eddig felépítettél újra a silány alaprajzát látod a grafitporos, koszos gyűrött papíron.

Öt nappal a történtek után egy ismeretlen kerül újra nyomorúságos életébe. A szomorúság és a magány bekebelezni készüli, de ez az idegesítő alak pofátlanul merészkedik közel hozzá. Pimaszul lopja be magát a kongó üres, érzelmetlen szívbe.

Begyújtja a lángot, feléleszti a reményt, visszahozza a kétségbe esett gyermek boldogságát, észrevétlenül ragyogja be a napját.

 Az élet néha elvesz és néha visszaad, bár sosem a régit, de mindig újat hoz a silány hétköznapokba.

Baekhyun pedig visszakapja az életét, amit elvesztett? Vajon lesz annyi ereje, hogy végül tovább lépjen? Feladja azt, amiért képes lenne a halálba táncolni?

Választhat egy új jövőt, hiszen kapott egy új esélyt.

Kéjkuckó: 14.rész

- Szopj édesem - simított végig lágyan arcélemen, de én csak elfintorodtam. Biztos nem szopom le.
- Chanyeol ez undorító most vetted ki a seggemből…
- Mennyi bajod van… - elnyúlt egy nedves törlőért majd letörölgette magát és erősen hajamba markolva húzta oda fejemet. Felnyögtem, de nem tettem szóvá furcsaságát csak szó nélkül nyeltem tövig. Feltoltam magam négykézlábra majd mozgatni kezdtem fejemet. Yeol elnyúlt és fenekemre csapott majd járatomba vezette ujjait. Miért élvezem én ezt?
Már kezdtem belejönni, heréivel játszottam, nyelvemen éreztem már terméke egy részét, de elrántotta fejemet.
- Arra gondoltam, hogy meglovagolhatnál! Emlékszel mit beszéltünk még a chaten? – vigyorogtam rá.
- Barom! – vigyorogva löktem el majd négykézláb másztam hozzá és megcsókoltam. Hirtelen huppantam rá farkára így mind kettőnkből kicsikarva egy hatalmas nyögést. 

Nem voltam rest, egyből mozogni kezdtem rajta, Chanyeolt pedig határozottságából nagyon könnyen sikerült kizökkentenem.
Élvezettel nyögtem és túrtam a hajába mikor fenekembe markolva kezdett velem ellentétesen ringatózni alattam. 

 Nyelvével hamar felkereste az enyémet durván tépte ajkaim, de tökéletesen passzolt a heves lendületünkhöz.
- Na? Milyen? – váltam el tőle lihegve és megálltam egy kicsit.
- Nincs panaszom erre a seggre… és a csípő munkád is tökéletes, de egy kis edzéssel még tökéletesebb lesz – két marokkal csapott újonnan fenekemre én nevetve borultam a nyakába.
- Gyakorlással? Szóval mégsem olyan… ah jó? – elvörösödtem – legalább addig ne még beszélek!
- Mi lenne, ha inkább befognád és tovább csinálnánk? – duruzsolta fülembe.
- Akkor keményen te pöcs… - végigszántottam hátán majd hajába markoltam és sikoltottam egyet, hamar a hátamon találtam magam Chanyeol pedig őrülten keményeket lökött.
Már szinte fáj, ahogy szorított és mozgott bennem, de az élvezet hamar eluralkodott rajtam, mikor farkamra fogott és keményen verni kezdte.
Egy pillanatra kinyitottam a szemem és Chanyeol élvezkedő arcát pillantottam meg, gyönyörű volt ugyan, de egyben félelmetes is. Felhördült, mikor összeszűkültem körülötte, megvonaglottam és hátába mélyesztettem körmeimet. Nem sok volt neki hátra, ahogy nekem sem.
Fentebb vezettem kezem és hajába markolva rántottam le egy csókra, mielőtt elélveznénk kiélvezzem, hogy bennem van és együtt lépünk át az orgazmus határán. 

Álomszerű volt az egész, hihetetlen nagyot élveztem és nem tudtam, hová elhelyezni az érzést, mikor még Chanyeol keményeket lökött, belőlem már szinte mindent kifacsarva. Fájt és nem tetszett, hogy nem figyel rám egyre vadabb volt és elvesztette az eszét. Sírni tudtam volna annyira feszített majd végre elöntött a forróság. Chanyeol élvezete szétáradt bennem, kellemesen bizseregtem mindenhol, bár mozdulni nem mertem, nagyon érzékeny voltam odalent. Még a biztonság kedvéért lökött belém, mindent kiadva magából majd kicsúszott belőlem nyomott egy csókot homlokomra, hozzá akartam bújni, de ott hagyott. Ott hagyott az Ő és a saját élvezetemben fetrengve, mindenem sajgott, mozdulni sem bírtam.
Bíztam benne, hogy visszajön egy bögre teával vagy valami finomsággal, és romantikázik velem, mint előtte, de a szex előtti Chanyeol és a mostani két külön ember volt.
Úgy éreztem magam, mint egy senki, egy pénzért dugó kurva, most jól megbaszott és elment.
Próbáltam kiabálni neki, de a hangom elment a sok kiabálástól. Hallottam, ahogy csobog a víz viszont még mindig nem jött ki értem.
Megölöm, esküszöm megölöm! Bekönnyeztem, kiszenvedtem magamat az ágyból és elvonszoltam magam a fürdőig, nem volt csukva az ajtó így könnyedén megpillanthattam a kádban relaxáló Yodát. Szemei csukva voltak tehát nem látta, hogy jövök. Jövök? Vonszolom magam. Halk voltam majd minden erőmet összeszedve egy istenes pofont adtam neki és még egyet végül elsírtam magam.
- Te mocskos szemét mégis mit képzeltél? – rogytam össze a fürdőszoba szőnyegen. Yeol csak ciccegett és kinevetett. – Paraszt…
- Ugyan már Baek, sikítva könyörögtél a durvaságét, hogy nézzek rád sajnálkozva?
- Érzéketlen seggfej! Ennyire kellettem? Megbaszol és viszlát?
- Édesem, dehogy is – felállt a kádból majd kimászott hozzám. Felkapart a földről azt hittem minden rendben lesz, de tévedtem. Egy apró pofont adott majd fenekembe markolt ezzel még nagyobb fájdalmat okozva, combom alá nyúlt és behelyezett a kádba. – Most megfürdetlek, de ha nyafogsz kiteszlek – mindezt olyan természetes kedves hangnemben mondta, hogy megrémültem.
Remegtem, nem mertem mozdulni, összeszorított szemekkel tűrtem, ahogy erősen dörzsöli testem minden kis zugát, megtisztítva engem a mocsoktól.
Nem értettem mi történt Chanyeollal, a romantikus énjét akartam, aki bekísért a szobába lágyan kényeztetett, finom puszikkal hintett be. Ellenben ez az énje félelemmel töltött meg és nem akartam, hogy hozzám érjen, mégis tűrtem. Nem akartam még egy pofont kapni, hiába volt gyenge és figyelmeztető. Itt volt a probléma „ha nyafogsz, kiteszlek” ergó, ha egy rossz szavam is lesz és sírni merek, megyek az utcára. Képes lett volna rá komolyan képes?
Az erősen dörzsölő kezek kezdtek gyengülni egyre lágyan és cirógatón ért a bőrömhöz. Nem értettem, nyeltem egyet majd kétségbe esetten néztem Chanyeolra.
Könnyek gyűltek a szemébe majd nyakamba borult és szorosan vont magához, nem mertem nyekkenni, hogy fáj, amit csinál csak tűrtem, ahogy szorít.
- Sajnálom… Én annyira sajnálom! – cirógatta hátamat.
- Chan, min…minden rendben? – a hangom remegett. Nehezen vettem levegőt, de igyekeztem nyugodtságot erőltetni magamra.
- Megint elő jött… bántottalak? Fáj valamid? – értetlenkedve néztem rá majd a fejemben szinte egy látható kislámpa gyúlt. A betegsége…már csak az volt hátra, hogy elhitessem ténylegesen magammal, hogy minden rendben van és nem akart nekem rosszat.
- Igen, mindenem fáj és mikor felpofoztalak, visszaadtad és azt mondtad, ha sírni merek, kiteszel.
- Annyira sajnálom kicsim, ígérem mindent jóvá teszek! – ölelt magához majd bemászott mögém a kádba, így sokkal kényelmesebb volt. Nem nyomta a hátsómat a kemény kád és a közelsége is újra nyugtatóvá vált.
Még a víz langyos nem lett benne áztunk majd Yeol kimászott és engem is kivett. A mosógépre ültetett egy törölközőre, mint a kisbabákat majd be is csavart és úgy vitt a szobába.
- Cserélek lepedőt addig bírd ki aztán a tiéd vagyok.
- Yeol, mondanom kell valamit! Iszonyatosan élveztem, de baromira fáj mindenem és nem bírom ezt…nem üthetsz meg még egyszer! Sem szex közben, így meg pláne.
- Szex közben nem ígérem szadista vagyok és ahogy láttam te mazo, szóval össze illünk csibém! – beugrott mellém az ágyba engem majdnem leverve és elégedetten ölelt magához.
- Holnap ágyba reggelit kérek, amerikai palacsinta, egy kis tojás szalonnával, zöldségekkel, forró kávé 2 cukorral sok tejjel egy gyümölcsös teával és egy müzli szelettel meg egy pohár narancslevet is kérek.
- Neked mindent hercegnőm!

kéjkuckó: 13. rész

Chanyeol csuklójára fogtam, hogy elhúzzam kezét majd a fakanalat elkoboztam tőle és szúrós tekintettel figyeltem őt.
- Most pedig mielőtt belelendülnénk, ennék pár falatot, aztán még le is nyelem, ha úgy alakul – alkudoztam vele vigyorogva. Lazán lepattantam a pultról és megpaskolva arcát ott hagytam Chanyeolt, hogy teljesen otthon érezve magam kifosszam egy kicsit a hűtőt.
Gyorsan csináltam magamnak egy szendvicset még Chanyeol majdnem szó szerint a seggembe bújva toporgott mögöttem. Néha-néha belém mélyesztette fogait vagy fenekemet mustrálta.
Alig várta, hogy végezzek, szuggerált szemeivel én pedig azért is az agyát húzva lassan kaptam be az utcsó falatot, fenekemet pedig hozzá dörgöltem.
- Mutass be neki mélyebbről… - ragadtam meg merevedő férfiasságát. - Éppen élvezni kezdtem a pucérkodást. 
Elégedett mosoly terült el arcán majd egy laza mozdulattal a vállára kapott és még be nem értünk a szobába fenekemet simogatta. 
- Csukd be a szemed és ne nyisd ki, amíg nem szólok… - suttogta, de hirtelen meggondolta magát lerakott és valahonnan megragadva egy selyemkendőt a szememre kötötte. Izgultam a gyomrom remegett, bizonytalanul lépdeltem Chanyeol után. Hallottam az ajtó halk nyikordulását és egy kellemes illat csapta meg orromat. Erdei gyümölcs igen biztos vagyok benne, ez a kedvencem bárhonnan felismerem, mindig elhozza nekem az otthonérzést.
- Láttam illetve éreztem a szobádban, hogy oda vagy az erdei gyümis illat gyertyákért gondoltam szerzek be párat…  - Annyira édes, komolyan ez az ember, egyik pillanatban még a fenekemet püföli könyörtelenül a másikban meg kiderül, hogy mennyire figyelmes és tényleg tökéletesre akarja ezt az éjszakát.
- Mikor vehetem le? – picit fordultam, hogy kitapogassam testét majd nyakába akaszkodtam, hogy egy csókot követeljek tőle. Mosolyogva viszonozta, de nem válaszolt. Helyette megütögette kicsit combom én pedig pattantam, az ölébe. Egy jóleső sóhaj szabadult fel belőlünk mikor merevedésünk találkozott. Furcsa érzés kerített hatalmába, amikor még mindig nem döntött végig az ágyon, csak hirtelen lerakott és lassan lépdeltetett hátra. 
- Nyugi ne ijedj meg… - végigsimított karomon, amit engedelmesen hagytam felemelni, de mikor kattant a bilincs bepánikoltam, viszont Ő gyorsabb volt és már másik kacsóm is kibilincselve lógott. 
- Na, ne röhögtess oké? – rángattam meg a kezemet majd lábammal kezdtem tapogatózni, amivel hamar beleütköztem egy fa állványba illetve gondolom az lehetett. Utáltam mikor nem szól semmit és most persze, hogy csendkirályt játszott velem. – Utállak Park!
- Édesem olyan ellenséges vagy, hát csináltam én neked rosszat? – Hatalmas tenyerét végigsiklatta belsőcombomon ezzel kényszerítve, hogy nagyobb terpeszt vegyek fel. Kellemesen cirógatott végig combom minden szegletén ezzel elűzve belőlem a görcsösséget. Izmaim teljesen elernyedtek emiatt kissé megrogytam, de a bilincs így is megtartott. Chanyeol forró ajkait megérezni péniszemen maga volt a mennyország, hajába markoltam volna, de jelenlegi helyzetemben sikertelennek minősült a dolog. Meleg tenyerét körém kulcsolta így még több élvezetet okozva nekem.  Nyelvével körbejárta farkam, szinte teljesen a torkára engedett és úgy szívott rajtam egy erőset majd elvált tőlem és hirtelen lerántotta rólam a kendőt.
Szenvedő fejjel néztem rá, talán kicsit mérges voltam viszont a testem többet akart azt akarta, hogy Chanyeol kényeztessen még érjen hozzám, ne finomkodjon, mutassa meg a mocskos oldalát, verje el a seggem, bármit csak érjen hozzám.
A szoba annak ellenére, hogy inkább egy bdsm barlanghoz hasonlított, mint egy rendes hálóhoz gyönyörű volt. Két szín dominált a vörös és a fekete, fehérrel pedig halvány nonfiguratív minták voltak összemosva a két uralkodó színt. Az ágy hatalmas volt és nagyon puhának nézett ki, a kerete gyönyörűen kidolgozott volt és persze kötözésre alkalmas…
- Chanyeol mi ez a hely? – nyögtem egyet, ahogy megláttam egy állványt rajta különböző méretű és hosszúságú ostorokat lógni. Nagyot nyeltem mikor leemelt egy lovagló pálcát majd leguggolt egy dobozhoz, ami tele volt dildóval. Hova hozott ez? Nem ez beteg és én is, amiért izgatottan várom, hogy mit akar velem tenni.
- Ha jófiú leszel, elengedlek – lépdelt közelebb, kezében egy kis tojás alakú vibrátor egy análkúp és az elmaradhatatlan ostor lapult. 
- De én most akarom, hogy elengedj… - nyüszítettem, de Ő szokás szerint csak mosolygott rám. Mocsok dög, végighúzta arcomon az ostort egészen merevedésemig, amin szintén végig simított.
- U-un, most megfordulunk és pucsítassz apucinak!
 Ajkamba harapva néztem csillogó szemeit, ez az ami miatt hajlandó vagyok neki engedelmeskedni, a vágy ami a szemében tükröződik teljesen magával ragad. Eloldozta kezeimet, de kirántottam övéi közül és ajkaira tapadtam.
- Tudod Chanyeol nehezen viselem el, ha nem vagyok megfelelően csókolva? - kuncogtam majd magamtól fordítottam neki hátat, kezeim felnyújtva, hogy vissza tudjon kötni, nagy terpeszt vettem fel kitolva fenekemet így tökéletes panorámát nyújtva a Yoda számára.
- Csodaországba repítelek ma, ezt garantálom! 
Felszisszentem. Váratlanul ért az első ütés csípett és nem volt kellemes, de a testem magától reagált és csípőm jobban hátratoltam.
- Nyalj ki! – Kikerekedtek szemeim és a számra csaptam volna, ha tudok. Baekhyun te beteg állat, hogy mondhatsz ilyet? 
- Azt szeretnéd?
Hallottam, ahogy leteszi a kezéből az ostort majd letérdelt, mind két tenyerével rácsapott kerek almáimra majd megéreztem forró nyelvét. Nedves ízlő szerve hevesen siklott fenekem közt én pedig élvezettől nyögdécseltem. Hihetetlen érzés volt, nem éreztem még ilyet korábban, néha szívott egy erőset majd nyelvét beerőszakolta lukamon és úgy lazította izmaimat.
Elemelte rólam kezét majd a síkosítót pattintotta ki egy ujjával, türelmetlenül nyögtem, mikor elhajolt tőlem, de pillanatok alatt megéreztem magamban valami egészen mást. Az első randi ajándékom, nosztalgikus mosoly kúszott az arcomra, mennyire zavarba ejtett, mikor a kezembe nyomta. Most meg kikötözve állok és várom, hogy megbüntessen…
Megpaskolta hátsóm majd kegyetlenül elindította a játékszert bennem. Összerogytam, Yeolnak sikerült úgy feltolni, hogy prosztatámat rezgesse főként.
Eltávolodott tőlem és újra a kezébe vette az ostort, amivel hamar a fenekemre sózott. Élvezettel teli nyögés hagyta el ajkaimat. Élveztem a szadista játékát, fejemet hátravetve nyögtem az ismétlésért. 
Bennem levő vibrátor értette a dolgát az ütések meg csak rásegítettek az élvezetemre.
- Mit szólnál hozzá, ha azzal a seggedben dugnálak meg? - teljes testével hozzám simult, hatalmas merevedése tökéletesen illeszkedett vájatomba, ajkaival pedig nyakamat kezdte tarkítani, míg a válaszomra várt. Átölelve derekam tenyerét lesiklatta merevedésemre és mozgatni kezdte csuklóját. Elégedetten sóhajtoztam az érzésre, fejemet a falapra döntöttem, popsimmal hozzá dörgölőzve hasamon levő kezét hátravezette majd két ujját nyomta magamba. Ökölbe szorult mancsom és nagyot nyögtem. Ujjai könnyedén mozogtak bennem hála a kis szerkezetnek, kellő képpen ellazultam. Megfeszültem, ahogy harmadik ujjával belém furakodott, kicsit fájt, picit feszített, de kellemesen járt át a fájdalom, miközben jobb kezével rajtam dolgozott. 
- Baekkie? Mi a válaszod az előző kérdésemre? – fülem tövétől végignyalt egészen lapockámig majd apró puszikkal haladt vissza nyakamra. Ha nem tartott volna, valószínűleg már lógnék a bilincsről. Éreztem, hogy lassan a végét járom és még túl korai lenne az orgazmusnak, ezt ő is megérezte így abba hagyott minden kényeztetést és még a kis vibrit is kikapcsolta. 
- Chanyeol nem érdekel mit csinálsz, csak rakd be a farkad a kibaszott seggembe! – csattantam fel kissé ingerülten.
- Türelmetlen Baekkie – lépett egyet hátra majd a hülye pálcájával rávágott kettőt az alfelemre. Éreztem, ahogy a bőröm kipirosodik és picike hurkák jelennek meg rajta. Ezt még nagyon visszakapja a mocsadék dög.
- Oldozz el és kefélj meg! – rángattam hisztérikusan a kezeimet, önzőség lehet, de el akartam élvezni és ehhez csak Ő volt a kulcs. – Chanyeol orgazmust akarok! Nem egyet nem kettőt… - nyöszörögtem majd kezeit végigsiklatta hátamon fel karomig, ahol eloldozta kezeimet.
- Mikor lettél ilyen kis perverz? 
- Amikor neki álltál elverni a seggem azzal a szarral! – ütöttem egyet mellkasába majd felugrottam rá. Nem sok kellett, hogy ne essünk el, de szerencsére megtartott.  Elnyúlt a polcra helyezett tubusért és folyatott a farkára. Én akartam bekenni, de ahhoz újra le kellett volna szállnom így csak beillesztettem farkát lukamhoz és a többit rábíztam. Makkjával még egész kellemesen megbirkóztam, de mikor tovább kezdte bennem tolni vastagodó farkát vállába mélyesztettem körmeim. Könnyeztem, karmoltam, haraptam, erről nem volt szó, hogy megint ennyire fog fájni.
- Fáj! –nyekkentem, de Chanyeol nem állt meg csak furakodott még tövig nem ért. Én remegtem, izmaim folyamatosan összeszűkültek körülötte, ezzel izgató nyögéseket kicsikarva a fülesből.
Végigdöntött az ágyon és kedvesen megcsókolt, nyoma sem volt az előző durva, fenekelős Chanyeolnak. Csitított, simogatott, újraélesztett oda lenn, törődött velem. Szaporán kapkodtam a levegőt, lassan kezdtem lenyugodni, szemeimet is kinyitogattam. Yeol mosolygott rám, nyugtató puszikat hintett ajkaimra, szép szavakat suttogott a fülembe, mint egy elcseszett nyálas romantikus szar filmben. Tökéletes volt ez a pillanat, megbabonázva bámultam szemeit, közben aprót bólintottam, hogy mehet, így lassú ringatózásba kezdett. Megfeszültem, még mindig baromira feszített, de már nem szúrt annyira, mint mikor először belém tolta.
Megcsókolt, nyelvét azonnal átnyomta ajkaim közé így is terelve figyelmemet, hajába túrtam majd önkéntelenül löktem egyet csípőmmel. Belenyögtem a csókba, Chanyeol egyre bátrabban és keményebben lökött bennem, de továbbra sem vált el ajkaimtól. 
Lassan minden fájdalmam elmúlt és olyan dolgokat kezdtem el érezni, amitől csillagokat is tudnék látni.
- Na, fáj még? – mosolygott rám elégedetten, de én megszólalni sem tudtam, csak egyre hangosabban nyögtem. Nehézkesen megráztam a fejem, hogy csak folytassa, mert többet akartam, erősebben, mélyen, gyorsabban.
Mintha kitalálta volna gondolataim, lábaimat felemelte, széttárta és keményebben kezdett lökni.
- AH, IGEN EZ AZ! KEMÉNYEN TE ÁLLAT! – sikítottam fel közben görcsösen szorítottam a takarót. Testem ívbe feszült és bekapcsolódott a mozgásba.

Ellentétes irányba mozgattam csípőmet, határozottan lenyomva magam mikor lökött.

Nem tudtam elengedni a fülem mellett, ahogy kuncogva sóhajtott egyet. Végigcsókolta vádlimat, kezeivel combomat karmolászta. Kellemetlen volt, de mégis élveztem. 

Felsikoltottam, ahogy eltalálta prosztatám, sírni akartam elélvezni, szenvedtem alatta Ő pedig élvezettel bámulta minden rezdülésemet.

Kihúzódott belőlem, de már hiányzott, hogy kitöltse hátsómat így farka után kaptam és úgy akartam vissza húzni. 

- Telhetetlen… - kuncogott rajtam majd ajkaimra hajolva tépni kezdte párnáim, összedörzsölte lágyékunkat nyögést kicsalva belőlem ezután pedig oldalra fordított, bal lábam a magasba emelte Yeol pedig mögém fekve nyomta be magát.  – Imádlak te kis ribanc, hogy nyögsz nekem? Mutasd meg! – csapott hátsómra keményen. Felmorrantam, nem tetszett, hogy leribancozott egyáltalán nem volt igaza, de vele más volt! 

- Még! – ütöttem az ágyra jobban nekinyomtam csípőmet, nyöszörögve farkamra fogtam. Egyre többször rándultam meg néha-néha megfeszültem kezembe folyt elő váladékom ám Chanyeol észrevette, hogy mit sunyítok és elcsapta a kezemet.

- Baekhyun édesem - csuklómat megszorította mire fájdalmasan nyögtem fel. – Könyörögj nekem gyerünk! – lökött rajtam ismételten hatalmasat. 

- Kérlek Chanyeol, dugj meg  és ne törődj vele mennyire sikítok csak tedd a dolgodat keményen! – nyöszörögtem közben hasra fordulva toltam fel csípőm.

- Hogy te milyen jó fiú tudsz lenni, ha akarsz – hátamat cirógatta majd farkával ütögetni kezdte bejáratom. Lepedőbe haraptam és úgy nyögdécseltem. Nem értettem magamat, kurvákat megszégyenítve könyörögtem hatalmas péniszéért…  Ott hagyott az ágyon még újra a kezébe nem vette ostorát, végighúzta gömbölyded formámon majd rávágott. Megfeszültem és felnyögtem, még egy csapás követte, ahogy mögém térdelt majd makkját megérezhettem bejáratomnál és mikor a következő ütést kaptam mélyen belém lökte magát. 

Arcomon egy könnycsepp csordult végig az élvezettől Chanyeol pedig kegyetlenül kezdett lökni. Rám hajolt, hátamat csókolgatta és halkan nyögdécselt izgató mély hangján. Nem kellett több, nem bírtam már tartani magam és itt volt még az egész este, hogy kellőképpen kiélje magát rajtam.

- Chan énh… kérlek szépen! – lihegtem alatta, csípőjével lassított majd felegyenesedett rólam. Tenyere lesiklott hasamról farkamra majd rámarkolt, még csípőjével lassan lökött határozottakat kezével sebesen húzogatta merevedésem.

Csodás érzés kerített hatalmába, remegni kezdtem a gyomrom szinte görcsbe rándult és csillagokat láttam. Chanyeol nevét nyögdécseltem teljesen magamon kívül esve, ismét orgazmus közeli élményben volt részem.

Fentebb nyomtam fenekem és a párnába fejelve vártam, hogy elérjen a megváltás.

- Még nem végeztem veled, te pedig nem fogsz elélvezni ilyen egyszerűen… - kihúzódott belőlem majd meglökött, én pedig erőtlenül terültem szét az ágyon.

Chan mellém lépdelt fejemet oldalra fordította én pedig farkasszemet néztem ágaskodó tagjával.

Kéjkuckó: 12.rész

Chanyeol meglepett arcot vágott kijelentésemen és szinte hallottam agytekervényeinek kattogását. Most vagy valamin töri a fejét, amivel ismét kikosarazhat, hogy miért nem érdemes felmennünk hozzá vagy tényleg elgondolkozott azon, hogy nála legyünk.
Márpedig, ha szexet akar, fel kell vinnie magához és nem érdekel, mit mond. Nagyobb szüksége van a seggembe jutásához, mint nekem, hogy megpakoljon. Életemben harmadszorra fogok lefeküdni valakivel és egy kicsit tartok Chanyeoltól. Mégis ki ad randi elején egy vibrátort a párjának?
Kissé sajátos stílusa van ez tény, nem feltétlen rossz, de ilyen szempontból ijesztőnek hat a dolog.
Viszont, ha felvisz magához, akkor megszívom, mert neki kell adnom magam, talán kicsi részem vágyott rá, de többségében nem akartam még a dolgot.

- Rendben legyen! Matek után elviszlek hozzám, de előbb elmegyünk hozzátok, hogy hétvégére össze szedj pár ruhát, mert annyira vágyom rád…egy menet nem lesz elég nekem… -  fülembe suttogott én pedig éreztem, hogy megyek össze… mégis mi a ??? Nagyot nyeltem, összeszedtem magam, képzeleten fejbe is csapdostam nyomorékságom. Erre vágytam, egy pasira, aki helyre rak, kezdek aggódni saját magam miatt is. Úgy viselkedek, mint egy skizofrén barom, egyik pillanatba jól megakarok baszódni, másik pillanatba zavarba jövök, mint egy kislány. Byun Baekhyun lehetetlen vagy…Hatalmas szemeibe néztem, pupillája kissé kitágult volt az izgalom végett, talán a beleegyezésemre várt? Vagy csak már azon fantáziálgatott, hogy fog magáévá tenni.
- Rendben van, de – ajkaira raktam ujjam, mikor meg akart csókolni – Én szeretkezni akarok!
- Vigyázni fogok rád… - mancsaival megfogta enyémet és utat tört kettőnk között. Furcsa volt, gyengéden tapadt az ajkaimra, nyelve átcsúszását nem követte fenékbe markolás, vagy farok dörzsi. Félve érintette csípőm és óvatosan cirógatta végig pofimat.
Fülig érő mosollyal vált el tőlem, azt hiszem az egyik legjobb csókunkat könyvelhettük most el. Némán kiáltottam ismétlésért, amit hamar meg is kaptam ám a galád csengő közbeszólt. Chan megfogta csuklómat majd a termünk fele kezdett húzni.
Éreztem a pillangókat a gyomromba, izgatottan zuttyantam be a helyemre, Chanyeol követett és a tanár úr is megérkezett. Sandán rámosolyogtam padtársamra, Ő még nem tudott az ellene eltervezett merényletről.

Csendben voltunk nem sutymorogtunk órán, Chanyeol valamiért nagyon játszotta most a jó kisfiút, talán nem is itt járt ésszel…
Ahogy jobban megfigyeltem láttam, hogy homlokán gyöngyöződött az izzadtság, néha nagyokat nyelt és hosszabb időre csukta le a szemeit.

Táskámból előhalásztam a vizemet és letettem az asztalra, Chan rám kapta a tekintetét a motozásra, de én csak vállat rántottam majd lecsavartam a kupakot az üveget a számhoz emeltem és direkt hagytam kicsorogni ajkaim közül a vizet, amíg Yeol a cseppek útjával volt elfoglalva én átnyúltam és ölébe vezettem mancsom. Ördögi vigyor kúszott ajkamra majd tenyerembe szorítottam izgatottsága kézzelfogható dolgát. Chanyeol olyan mereven állt, mintha egy bunkós botot tömött volna a nadrágjába. Mellékesen most szoptam le a budiban... Vagy várjunk csak, ja igen csak elkezdtem, de nem fejeztem be... Ajkamba haraptam, hogy ne nevessek nagyot, édesen rápillogtam ujjaimmal szétnyitottam sliccét majd hideg ujjaimmal boxere alá vándoroltam.
- Csak légy halk Yoda… aztán megbüntethetsz! - suttogtam kezemet pedig merevedésére fonódva mozgatni kezdtem.  Jobb kezemmel írtam a táblán levő anyagot, nem éreztem magam feszültnek mintha természetes lenne, hogy én Chanyeol ölében matatok matek óra kellős közepén. Yeol igyekezett halkan lélegezni, viszont Sehun fülének ez mégsem volt elég csendes.
- Mi a…?
Szúrós szemekkel néztem a jelenleg szőke osztálytársamra és szám elé emeltem ujjamat, kezemet pedig megállás nélkül Chanyeol farkán mozgattam.
Makkját kezdtem mutató ujjammal simogatni majd kicsit erősebben dörzsölni, fülesem pedig leborult az asztalra és úgy szuszogott.
Sehun szemeit pedig folyamatosan hol a kezemen és Chan farkán, hol rajtam felejtette, ennek ellenére hálás voltam, hogy nem köpött azonnal.
Leakartam térdelni Chanyeol elé és addig szopni míg a számba nem élvez, de nem tehettem, de a kislámpa kigyúlt fejem mellett.
Ledobtam egy ceruzát majd az asztal alá hajoltam és még kezemmel kitapogattam az írószerszám hollétét erőset szívtam az egyik kedvenc játékomon.
Yeol izmai először rándultak egyet majd, mint a beton megfeszültek. Nem mozdult, várt, még levegőt sem vett még meg nem ismételtem az előbbi tettem.
- Na jó ez undorító! – csattant fel Sehun és kiviharzott a teremből.
Én ijedten csomagoltam vissza kicsi Yeolt a gatyájába, a tanár kitágult szemekkel nézett a hátsó pad irányába, ahonnan nem rég távozott a kedves.

*********

- Akkor elsőnek hozzánk megyünk? - kíváncsiskodtam.
-Igen -  mondta ingerülten, kicsit összébb húztam magam nem számítottam ilyen hangnemre, bár nekem sem esne jól egy hatalmas merevedéssel mászkálni ide-oda.
- Kiengesztellek, ha felmentünk hozzád – próbálkoztam és kedves hangon magyaráztam neki, hogy megteszek bármit, amit akar.
- Csak haladj oké? – megállt a bejárati ajtó előtt és neki dőlt a korlátnak. Nem szóltam semmit csak nagyot sóhajtottam és unottan végigvonultam a folyosón felbattyogtam a szobámba összepakoltam egy hátizsáknyi cuccot majd bejelentettem anyának, hogy lelépek.
- Jó rendben van Baekhyun, de vigyázz magadra és ne menjetek el bulizni, mert mostanában annyi szörnyűséget hall az ember – simogatta meg fejemet aggódóan.
- Anyu – kuncogtam rajta, nagyon aranyos volt, hogy így aggódott, de Chanyeol kijelentése szerint fel se fogok tudni az ágyból kelni. – Ne aggódj nem terveztünk bulizni, LoLozni fogunk nagy valószínűséggel, meg azt mondta megtanít pizzát sütni! – mosolyogtam gyermetegen, még ha baromi nagy hazugság is volt az egész történetem.
Nehezen, de elköszöntem anyámtól egy vasárnap majd jövök címszó alatt, bár korántsem voltam ebben olyan biztos, hogy nem-e héderezek majd még nála.
Chanyeol ugyan úgy állt az ajtónál, mint mikor ott hagytam, annyi különbséggel, hogy kicsit boldogabb volt végre.
- Indulhatunk? - csúsztattam kezemet övére, kicsit izgultam, hiszen fogalmam sem volt róla, hogy mit tervez. Lassan ballagtunk Chan lakása felé, útközben meghívott fagyizni, annyira örültem neki, mert tudtam hiába morcos már nem haragszik rám annyira, mint mikor kiléptünk a teremből.
Lefordultunk egy aranyos kis utcán és a sarok utáni második ház egy ikerház volt, annak az egyik felében lakott Ő, a másikban meg egy aranyos néni.
- Gyere már! Ne a macskát simogasd! – megragadta a karomat, hogy haladjak én csak puffogva engedelmeskedtem neki. Chanyeol  betolt a nyitott ajtón én pedig tátott szájjal néztem végig a lakás belső részén.
- Ahhoz képest, hogy khm, diák vagy elég jó a lakásod… - ahogy beléptem rövid kis folyosó vezetett a nappaliba, ami rögtön egybefolyt egy konyhával, minek is nevezik? Pedig már láttam ilyet, igaz Koreában igen ritka, de nagyon jól nézett ki.
- Amerikai konyha – vigyorgott rám.
- Köszönöm, ezen gondolkoztam
- Érezd magad otthon – csókolt nyakamba. A folyosón hagytuk a cipőt meg a kabátokat én félve követtem a colos lépteit a pihe-puha szőnyegen.  Falak egy része vajszínű volt mellette méregzöld mintás tapéta. A bútorok bársonyborításúnak néztek ki, a kanapé mellett egy kővel kirakott kis kandalló is helyet foglalt. Konyhapult egyik oldalán a Tv és a bútor színéhez passzoló hifi berendezés társult.
- Baekhyun, vetkőzz le! – utasított én pedig hatalmas szemekkel néztem a hangforrás irányába, viszont arra nem számítottam, hogy Chanyeol már pucér lesz. Fülig vörösödtem hiába láttam már számtalanszor.
- Éhes vagyok, ételre… addig nem akarok pucérkodni, még megfázok – dörzsöltem meg a karomat.
- Megfázol? Meleg van… - nevetett fel és közelebb lépdelt hozzám, elkapta derekamat és szorosan magához húzott. – Vegyük ezt le gyere… - mélyen nézett a szemembe, amitől szabály szerűen elolvadtam így egy csepp ellenkezés nélkül szedte le rólam a pulcsimat majd nadrágomat és minden mást, ami akár a testemet fedhette.
- A zokni maradhat? – nyögtem fel tehetetlenül mikor leguggolt elém. Értetlenkedve nézett rám még ki is röhögött majd felállt számra nyomott egy csókot.
- Mit szeretnél enni? – csapott rá csupasz fenekemre. Rámorogtam, de nem igazán érzékelte a dolgot csak még egyet rásózott popsimra.
- Chanyeol! – csattantam fel és lefogtam kezeit.
- Engem?  Hát nem bánom, letérdelhetsz – mosolygott rám azzal az idegesítő perverz mosolyával.
- Köszi most kihagyom normális kaját akarok enni – megint rávágott a seggemre majdnem felbuktam, de éreztem, ahogy elkap a bizsergés és átfutja a testem az élvezet. Megtámaszkodtam a konyhapulton és kitoltam a fenekem.
- De gyönyörű vagy… - sóhajtott fel mögülem, kezeit cipóimra tapasztotta és markolászni kezdte, én lehunytam szemeim és élveztem. Ahogy nyelve végigszánkázik járatomon majd körbecsókol minden porcikámon az összes létező helyet végigjárva ajkaival. Lábaim megremegtek, ahogy nyelvével masszírozta lukam kezeivel széthúzta fenekem. Perverz mocsok dög és én is, hogy ennyire tetszik, amit csinál.
- Chanyeol éhes vagyok – nyöszörögtem a falapra dőlve, elhajolt fenekemtől és elnyúlt felettem. Gondoltam elenged és mehetek kajálni, de e helyett lefogott, mikor meg akartam mozdulni és kezében egy fakanállal sújtott le hátsómra. Megfeszültem és nagy szemekkel néztem rá egy hatalmas nyögés kíséretében.
- Készülj, mert hosszú esténk lesz…- vigyorgott rám sunyin.
- Chanyeol te szadista vagy?
- Egy kicsit talán… de te meg mazoista, máskülönben nem nyögnél ilyen élvezettel – csapott még egyet rám majd megfordított, felpakolt a pultra, lábaim szétfeszítve állt be közé és hozzám dörgölte hatalmas merevedését. Végigharapott nyakamon majd kulcscsontom díszítette ki apró foltokkal. Görcsösen szorítottam vállát és élvezettel csaptam hátra fejemet.
- Mocsadék…
- Ezután bevezetlek a kéjkuckóba – nyomta ajkaim közé két ujját én pedig készségesen nyálaztam be azokat, mint egy kiéhezett kis kurva, aki végre faszt fog kapni a seggébe. 

Kéjkuckó: 11.rész

Baekhyun pov

Nem mondom, hogy nem döbbentem meg Chanyeol hirtelen vallomásán, de nem is féltem tőle. Sajnáltam, hogy ennyire fiatalon ilyeneket kellett átélnie, de végül is túlélte és még kicseszett okos is lett a srác. Úgymond mázli? Mázli, hogy balesete lett és csoda, hogy felébredt.Együtt éreztem vele, már az a csöppnyi haragom is elszállt most, hogy tudom a wc-s sztorink okát. Kíváncsian másztam hozzá közelebb, csendesen és figyelmesen végighallgattam, és kérdezősködtem a történtekről. Nem akartam nagyon bele menni, mert látszólag így is fájó sebeket hagyott minden egyes kiejtett szó után. Megkérdeztem, amit fontosnak találtam, majd teljesen más utakra tereltem a beszélgetést. Még arra is rávettem, hogy csináljuk meg a leckét, de végig magyaráztam és csacsogtam, néha már annyira elege lett belőlem, hogy egy csókkal hallgattatott el így elterelve a figyelmemet bugyutaságaimról. Mikor anyu haza jött már kész tények elé állítottam, bár arra számítottam, hogy nem fogja megengedni, elégedetten vigyorogva konstatáltam, hogy Chanyeol ma tényleg velem alszik. Úgy érzetem magam, mint kiskoromban, mikro anya megengedte, hogy valamelyik kispajtásom itt aludjon.

***********************

A vacsora szokásosan telt, anya kifaggatott bennünket, mi volt a suliban, szegény Chanyeol szerintem életében nem kapott ennyi kérdést, mint most család, barátok, kor, milyen tanuló, tud-e nekem segíteni, hogy lettünk barátok stb. Már én éreztem kellemetlennek nem hogy szerencsétlen…
- Anya! Ne faggasd már, a szüleiről…Nem szereti ezt a témát, elmondta mivel foglalkoznak, elégedj meg ennyivel, attól még nem rossz ember – simítottam végig vállán a colosnak, na jó talán kicsit bunkón szóltam. – Köszönjük a vacsit nagyon finom volt, de szerintem most felmegyünk! – meghajoltam anyám előtt, Chanyeol is követte példám és elhagytuk a konyhát.
- Rendben kincsem , szebben is kifejezhetted volna magad, megérteném – sóhajtott föl, mi pedig magunk után hagytuk anyut.
Chanyeol furcsán hümmögött miközben jött mögöttem, de hamar megéreztem magamon az okát, mert elkapta derekam és berántott a fürdőbe majd ránk zárta az ajtót.
- Ezt előbb meg szokták kérdezni, hogy együtt fürdünk-e nem? – vigyorogva akaszkodtam a nyakába és heves csókot kezdeményeztem. Chanyeol nem tétlenkedett egyből utat nyert ajkaim közé és máris a nadrágomat kényszerítette le rólam. 
- Nos, fürdenél velem? – önelégült mosoly terült el arcán, legszívesebben képen töröltem volna utáltam, mikor ilyen elégedett vigyort láttam, nem szerettem veszíteni, de Chanyeol hiába is mindig legyőzött engem. Felvezettem kezem tökéletes mellkasán, bebarangoltam minden szegletét, bőrének finom tapintása volt, megbabonázottan játszadoztam ujjaimmal. Szemébe néztem és elkaptam kezem mellkasáról, Chanyeol megragadta a csuklóm és hátra fogta kezeimet ezzel együtt magának háttal fordítva engem. Elmosolyodtam, megijedhettem volna, de bíztam benne, hatalmas tenyerével végigsimított hátsómon egészen fel nyakamig, fejemet pedig egy egyszerű mozdulattal oldalra döntötte. Kezemhez dörgölte péniszét, amire vigyorogva ráfogtam, jólesőn sóhajtott fel felperzselve nyakamon a pihe szőröcskéket.
- Remélem egy csodás kényeztetésben lesz részem…- mormoltam magam elé halkan sóhajtozva, dús ajkaival lágyan csókolta bőrömet, minden érintésénél kirázott a hideg, visszafogtam nyögéseimet, nem akartam megadni neki azt az örömöt, hogy már csak ennyitől elalélok. Mancsommal farkát markolásztam, Ő nem volt ilyen kegyetlen, mint én és gátlástalanul sóhajtozott nyakamba. - Olyan kényeztetésben lesz részed, mint még soha… - hátsómba markolt, ujjaival körbemasszírozta bejáratom és ujja hegyét belém tuszkolta. Erősen szorítottam rá péniszére, mégis mit képzel elment az esze, csak így szárazon?! Kicsit meggörnyedtem és nyögtem egyet. – Engedj el… - nyüszítettem kellemetlenül. - Héj nyugi bízz bennem, nem dugom fel – kinevetett és el is engedett, idegesen túrtam a hajamba, de Chanyeol csak megnyitotta a csapot, rám sem nézett. Valahogy jobban kedvelem, mikor kedves és gyengéd, de tudom, hogy ilyenkor direkt tépi az idegeimet. Jól van Park ezt még visszakapod…

Nekidőltem a mosdókagylónak és onnan figyeltem, ahogy a maradék ruháit ledobálja magáról, lassan mászott a kádba, kényelmesen elhelyezkedett benne, karjait a peremre pakolta és hátradöntötte fejét.
Milyen bizarr, hogy ebben a pár napban sokkal közelebb került hozzám, mint a saját anyám. Nem értettem magamban ezt a vak bizalmat, ránéztem és tudtam, hogy vigyázni fog rám.
Még mindig előttem van, mikor először megcsókolt a szobámba, gyönyörűnek tartott és a kis üzenetem ellenére, sem tepert le az ágyra, hogy megerőszakolhasson.
Lassan sétáltam oda hozzá, vállaira simítottam ujjaim majd lassan kezdtem el masszírozni.
- Ide adnád a zuhanyrózsát kérlek? – suttogtam fülébe, gyengéden haraptam cimpájába majd mikor megkaptam rákulcsoltam ujjaim.  – Szeretném nézni, ahogy végigcsorog a víz mellbimbóidon és a nyakadon kidülledő éren – megnyitotta a vizet, elvigyorodtam éreztem, hogy már ettől beindult az a perverz fantáziája én pedig egy határozottan célzott mozdulattal nyomtam a vízsugarat arcába.
Felröhögtem, úgy nézett ki, mint egy ázott kutya. Szemeivel szikrákat szórt, megfogta a csuklómat és berántott a vízbe, az egész kád tartalma majdhogynem kiment, ahogy belandoltam szinte az ölébe fejjel.
Hajamból csöpögött a víz, mikor felbukkantam majd újra ráirányítottam a zuhanyfejet, úgy éreztem magam, mint egy hülye kisgyerek. Chanyeol elkapta a kezemet elzárta a csapot és kicsavarta a kezemből a bosszúálló fegyverem. Dühösen izzott szeme, de én csak gyermetegen nevetgéltem, régen szórakoztam ilyen jól valakin.
Lebiggyesztettem ajkamat, mikor tekintete ugyan olyan merev volt.
- Channiemannie, de na ez csak egy játék volt… most nézd meg takaríthatunk, mindent kilocsoltál, hogy berántottál engem a kádba… -  biggyesztettem le ajkamat közben összetapicskoltam arcát és végre ő is elnevette magát. Megfogta arcom két tenyerével és egy csókra húzott, belemarkolt popómba majd ölébe ültetett, hogy jól érezzem őt.
- Már pedig abban a reményben voltam, hogy egy jó kis masszázs és egy kis pipongatást kapok tőled - felciccegtem mondatára és megcsaptam mellkasát.
- Még hogy lepippantást, nem is tudom, kinek kellene most engem kielégítenie az utóbbi wc-s furulya után, bunkó! – nyomtam meg orrát vigyorogva majd megharaptam, felkiáltott igazából azt csodálom, hogy anyám nem törte még rénk az ajtót.
- Nocsak, meglátom mit tehetek az ügy érdekében babám.
- Ha végeztünk, te törölsz fel, én pedig megágyazom magam mellett, hogy aztán széthancúrozzam veled na, mit gondolsz ? - vigyorogtam rá, nem tudom mi ütött belém teljesen felpörögtem. Gyorsan megfürödtünk, Chanyeol morogva ragadta meg a feltörlőt még én valóban felhúztam neki az ágyneműt. Kicsit összerámoltam majd az ajándékot elsülyessztettem a szekrénybe. Majdhogynem sikítottam egyet, mikor Chan elnyúlt fölöttem és a kedvenc játékszeremet megragadva nézett rám.
Elvörösödtem, ahogy kezében tartotta a rózsaszín csodámat, megragadta karom lelökött az ágyra és belenyomta a számba. Majdnem megfulladtam, de nem érdekelt, kihívóan szemébe néztem és úgy adtam neki eleget a szopássommal. Kihúzta ajkaim közül, ami egy hosszú nyálcsíkot húzott maga után.

- Ez mégis mit keres a szekrényedben?
- Ez? A kedvenc játékszerem, unalmas pillanataimban sok-sok örömöt okozott már nekem.
- Uhun, akkor mi lenne, ha új kedvenc játékszert választanál? Mondjuk ezt itt! – rávezette a ezét péniszére én pedig mosolyogva markoltam rá.
- Ugye tudod, hogy azzal még várnod kell, nem szeretnék hirtelen dolgokat tenni, bár már kismilliószor elképzeltem, ahogy keményen megdugsz…
- Kicsi Baekhyun az üres szavak dobálása helyett, mi lenne, ha egyszer cselekednénk? De komolyan. Imádom azt a nagy szád, és tudom is, hogy sok minden elfér benne.

- Olyan idegesítő vagy füles… - arcába nevettem majd lerúgtam magamról – nincs kedvem hancúrozni inkább aludjunk, és imádj, hátha reggel ajándékot kapsz tőlem! - csókoltam szájon.
- Maradj már csöndbe! – nevetett fel és ráfogott farkamra, húzogatni kezdte rajtam kezét, annyira meglepett, hogy levegőt is elfelejtettem venni egy pillanatra.

*****************************************************

Két hét telt el mióta Chanyeollal megismerkedtem chaten és 10 nap mióta először nálunk aludt. Lassan nem tudtam elképzelni, milyen lehet egyedül elmenni a boltba vagy csak nyugalmasan álomra hajtani a fejem, egyre sűrűbben aludt nálunk, vele feküdtem vele ébredtem.
Megtudtam néhány újonnan jött mocskos dolgát, a szüleiről is mesélt, és a gyerekkorába is jobban beavatott, viszont egy valami tönkretette, néhányszor a kedvemet.
Imádtam Őt, szükségem volt rá, minden percemet szerettem neki adni, de napról napra kiakasztóbb volt a szexuális étvágya, nem voltam ehhez hozzászokva kicsit sem, chaten még oké, de így?! Sokszor volt akaratos és kényszerített térdre, nemet mondhattam volna neki, de nem sikerül akár hányszor csak megpróbáltam.

- Ah, Baekhyun… mikor fogunk végre szexelni, lassan nem fogom beérni a csodás ajkaiddal, de komolyan! Tudod te mennyire kivagyok tőled!
- Majd szexelünk, ha végre felviszel magadhoz… - felvontam szemöldököm és kiengedtem farkát ajkaim közül.

Kéjkuckó: 10.rész

Chanyeol pov

„Pápaszemes, kismalac, dagi, vaksi”
Sokan csúfoltak kicsiként, nem voltam az átlagos koreai kisgyerek. Pufók voltam, nagyon rossz szemmel és egy iszonyat gyenge lélekkel. Kiskoromat szorongásban töltöttem, nem szerettem emberek közé menni, nem akartam a társaságot, ha lehetett kibújtam a feladatok alól, a legtöbb osztálykirándulásból kimaradtam. Inkább otthon játszottam a kutyusommal, akit befogadtunk.
A baleset után minden megváltozott, mindenki a tökéletes kisgyereknek tartott, Park Chanyeol a tehetséges, az okos, a zseni.
Néhányan autistának hittek, voltak akik csak szimplán őrültnek, mert profin zongoráztam és a számokkal is jól bántam, versenyek, bemutatók, fellépések.

A szüleimmel éppen egy nyaralásból tartottunk hazafelé, amikor egy őrült belénk hajtott, tesóm előre repült, apa betörte a fejét, anya elájult én pedig hetekig kómába estem.
Álmodtam egy új világot, vagyis csak azt hittem, hogy álmodom. Az orvosok nem hittek bennem, hogy magamhoz térek, de ha felkelek sem biztos, hogy minden úgy fog működni, ahogy előtte. A agyam egy része a sokktól túlműködött, emiatt pedig kómába estem.
Fogyatékosnak tituláltak, anyámnak azt mondták, lebénulok, többször újraélesztettek.
Azt hitték meghaltam… Kómám során sok furcsaságot láttam, amit még egy 14 éves kisfiú nem igazán fog fel.  Ezért mikor magamhoz tértem és haza engedtek napokra bezárkóztam a szobámba, hogy egy füzetbe rejthessem el az egyetlen titkom, az új szemléletem, az új szexuális identitásom és az új vágyaim. 


Láttam egy fiút, aki én voltam idősebb koromra, egy sötét mégis hangulatos szobát mindenféle lágy fényekkel, láncokkal, segédeszközökkel, egy hatalmas ággyal és egy angyalarcú alacsony sráccal kikötözve. Szíjjak lógtak csuklójáról, nyakörv a nyakán, testén apró piros csíkok és lila szívás foltok mindenfelé, vonzó volt kívánatos.
Gyönyörű volt, én lihegtem Ő kicsit megrogyva lógott egy fából kidomborított oszlopról, amihez a szíjjak voltak rögzítve. Végig néztem magamon és egy lovagló pálca volt a kezemben. Izgatott voltam, vágytam a nyögéseire, közelebb sétáltam hozzá és a hajánál fogva rántottam fel fejét. Meseszép volt az arca, szemei csillogtak és egy huncut mosoly csúszott ajkaira, mikor tekintetünk találkozott. Ajkaink hamar találkoztak és éhesen forrtak össze, nem értettem mi történik a testemmel, tudatomon kívül cselekedtem, lassan kívülről kezdtem látni magunkat.
A srác megrángatta kikötözött kezeit, engem nem hatott meg csak hátravezettem kezeim és fenekébe markoltam, így újra hallhattam csodás hangját. Ki volt ő? Tudni akartam, ki lehetett, kíváncsi voltam, meg akartam ismerni, de hamarosan belülről ismerem meg őt. Combjára simítottam kezeim és ölembe kaptam, síkos dologgal kentem be péniszem és a törékeny alakba vezettem, nem voltam finom, de nem is voltam erőszakos. A srác felkiáltott, a nevemet nyögte, többért könyörgött, teste remegett, feje többszörösen lebicsaklott. Élvezte amit vele művelek, több volt ez szimpla szexnél és holmi kielégülésnél. Izzadt testünk összetapadt és egy emberként forrt össze, hirtelen elengedtem a szöszi kezeit és az ágyra vágódtunk mindketten. A fiú csuklóját kissé kikezdte a heveder, de ahogy szabaddá vált hátamon sértette fel a tökéletes bőrt.

*******************

Összecsaptam a naplócskám és belevágtam a fiókomba.
Elégedetten simítottam végig újdonsült asztalomon. Mióta anyámék úgy döntöttek, hogy 18 évesen itt az ideje önálló életet kezdenem, apránként leadtam, mikre vannak szükségeim, bútorok szempontjából. Cserében kitűnő tanulóként kellett, hogy jeleskedjek. Anyáméknak nem kellett több, örültek, hogy még élek, a baleset után kissé nehezen kezelhetővé váltam, szerintem ezért is „szabadultak” meg tőlem.  Én pedig kiélveztem az önálló élet örömeit, csajoztam, pasiztam, bulizni jártam, kerestem. Soha nem kellett sokat tanulnom, így maradt időm minden szórakozásra, én lettem a menő srác, aki 18 éves kora óta egyedül lakik.
Elhatároztam, hogy berendezem a titkos szobámat és megtalálom azt a fiút, akinek tökéletesen emlékszem gyönyörű arcára.
Ledőltem az ágyamra a hold fénye erőszakosan világított be az ablakomon, megvilágítva a kikötözős falat, szíjakat, bilincseket és egy ostort.
Minden megvan, már csak Ő kell…
Összeráncoltam a szemöldököm mikor megláttam egy fiút, a szívem hevesen kezdett verni, kísértetiesen hasonlított Rá.
Így történt az is, hogy aznap este ráírtam. Már nem csak a vágy hajtott, meg akartam ismerni, kíváncsi voltam rá milyen és az eddigi rögeszmés keresésem és beteges szexuális vágyaim csillapodni kezdtek. Beszélgetni kezdtünk, áthívott magához, és osztálytársak lettünk, 1-0 Chanyeolnak.
Óra közben, nem tudtam megálljt parancsolni az agyamnak, előtört megint, kezelhetetlen vagyok, nem voltam vele erőszakos, annyira. Pedig ott helyben megbasztam volna, nem érdekelt volna, ha fáj neki, csak nekem jó legyen… Undorító vagyok.
Kerülni kezdett, nem bírtam elviselni megvető pillantásait, de mikor végre szóba állt velem ráadásul még a képembe nyomta, hogy élvezte. Megint elborult az agyam, viszont visszafogtam magam, nem tört ki belőlem, el se hittem. Lehet Ő lesz rám a gyógyír? **
Leléptünk az utolsó óráról és náluk kötöttünk ki, nem akartam rámászni, sem közeledni, de Baekhyun nem bírt magával, incselkedett, piszkálódott még végül pucéran kötött ki alattam. Nagyszájú kis pöcs, elverem a seggét rajtam ne múljon. De amilyen nagy szája van olyan kíváncsi is.
- Pszichés betegségem van.  - féltem, hogy fogja fogadni, mert lehetősége van elküldeni a halál faszára, lerúgni az arcom, vagy felpofozni.  Annyira még nem ismertem, hogy tudjam mi lesz a reakciója. Elengedtem és hagytam, hogy távolabb húzódjon tőlem, visszavette az alsóját majd közelebb kúszott hozzám.
- Húzzak el igaz? – mosolyogtam keservesen, de csak kétségbe esetten megrázta a fejét. Megfogta kezemet és magához ölelt.
- Mesélsz róla? – nem láttam a szemében lenézést sem undort, mint a legtöbb embernél, ellenben együtt érzést és kíváncsiságot mutatott.
- Biztos Bae? Ideiglenes impulzus zavarom van. – nagyot sóhajtottam és gyönyörű szemeibe néztem.-Nem félsz, hogy megerőszakollak?
- Miért félnék? Most sem tetted, képes vagy irányítani látod, csak hinned kell benne és légy szíves nem elverni a seggem… - nevetett fel édesen, hihetetlenkedve simítottam végig arcán és boldogan nyomtam szájára egy csókot. 

- Akkor nincs para? – megrázta a fejét elrakta az ajándékom, amit talán kicsit szomorúan konstatáltam, de nem lett volna több helye a szexualitásnak.
- Örülök, hogy elmondtad, de tényleg ne nézz már ilyen kétségbe esetten…olyan bolond vagy -  újra az ölembe mászott és ott keresett menedéket. – Elmeséled, mitől van?  - nagyot sóhajtottam és vállára döntve fejemet kezdtem bele a mesémbe. Nem szakított meg, figyelmesen fülelt, csak akkor kérdezett mikor nem értett valamit.
Néhány részletet kihagytam, a szobát és a naplót, a beteges vágyaimról említést tettem neki, de nem fejtettem ki rendesen.
A délután többi részét végig fecsegte, nem tudtam elképzelni, hogy létezik olyan ember, aki nálam többet tud beszélni, de Baekhyun ebben is túlszárnyalt.
*********

- Baekhyunie megjöttem! – anyukája kiáltása fülsüketítő volt még csukott ajtónál is, bekopogott a szobába majd bedugta a fejét. – Ó Sziasztok, hoztam vacsorát, nem vagytok éhesek?
- Anyu Chanyeol ma itt alszik!
- Tényleg?  - néztem rá döbbenten, ahogy kipattant az ágyból nem tudtam nem formás hátsóját nézni. Ha én itt alszok, biztos vagyok benne, hogy megmolesztálom azt a buborék fenekét…

Kéjkuckó: 9.rész

- Szóval mit akartál nekem elmondani? - húzódtam hozzá közel a forró teám társaságában. Nem tudom, mit tett velem ez a nem normális, de pár szép szó, néhány édes csók és apró finom simítás és máris elfeledtette velem a haragom. Meg kockáztatom, talán nem is haragudtam rá egy napnál tovább.
- Előbb a meglepetés! – felcsillant a szemem, egy kis ajándékkal még a talpamról is el lehet dönteni.
- Milyen meglepetés? – a kezemben levő bögrét száműztem a kispolcra és kíváncsian néztem rá.
- Csak egy kis apróság… nem nagydolog, de remélem tetszeni fog! Mivel imádod a kávét, nem rég kaptunk ilyen latte macchiatos fityegőt, meg egy kis...! – előszedett a táskájából, a kulcstartót meg egy cuki lila virágos dobozkába rejtett valamit.
Meglágyultam, igaz fogalmam sem volt mit rejt a doboz, de a tudat, hogy gondolt rám és végig a kedvemben akart járni, még én elkerültem őt… bunkónak és kis pöcsnek éreztem magamat.
- Chanyeol ez annyira édes! Úr isten, köszönöm szépen! – a nyakába estem, amire nem számított így elborultunk az ágyamon, megcsókoltam hevesen, de Chanyeol bele kuncogott, amit egy morgással válaszoltam.
- Mi lenne ha, azt csak akkor bontanád ki, miután elmentem? Bár, nem jó! Látni akarom az arcodat...- vigyorgott rám. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá, valami rosszat sejtettem, már nem is örültem annyira az ajándéknak, vagyis de majd meg pukkantam a kíváncsiságtól, alig vártam, hogy végre megnézhessem, mi van a dobozba.
- De mi van, ha nem tudom használni, vagy nem jövök rá mi az? Nem szeretnéd elmondani nekem? - mosolyogtam rá ártatlanul.
- Na, jó legyen, bontsd ki! – olyan sejtelmes elégedett mosoly ült ki arcára, izgatottan bontogattam ki a kis csomagot. Felvont szemöldökkel néztem, tudtam, hogy egy pornóban láttam már ilyet, de nem akartam elhinni, hogy Chanyeol komolyan egy vibrátort adott nekem ajándékba. Beteg ez?
Óvatosan bontottam ki a csomagolásából majd rá néztem fapofával és közelebb másztam. 
- Szóval, akkor kipróbáljuk? – Chanyeol szemei elkerekedtek és még a száját is eltátotta kicsit, én pedig vigyorogva haraptam dús ajkába. – Na?  - nem kellett még egyszer mondanom máris a hátamon találtam magamat.  – Mondhatok valamit?  - kuncogtam mikor kutakodó kezei már a hasamat cirógatták, Chanyeol csak hümmögött. – Rám néznél, ha hozzád beszélek? – csaptam vállára egy aprót.
- Mondjad
- Csak annyi, hogy tudod, hogy én még, na, jó nem! Játszunk! – kezeimet mellkasára vezettem, tökéletes volt, ahogy az összes többi testrésze. Csábítón bűvölte ajkaimat talán nem is fogta fel mit mondtam neki így csak sunyin mosolyogtam és az ingemet kezdtem kigombolni. 
- Te még mi? – ujját beakasztotta abba a gombba, amit éppen ki akartam pattintani, kérdőn nézett rám én csak mosolyogva bólintottam. – Talán azt akarod mondani, hogy szűz vagy? Nem hiszem el. Sajnálom Baekkie nincs kedvem játszani, csak beszélgessünk és inkább, hagyjuk az eseményeket a testünkre, hm?
- Ezzel azt akarod mondani, felejtsem el, hogy romantikusan randizunk egyet?
- Valami olyasmi… - csókolt nyakamba izgatottan. – Hány pasid volt?
- Nem sok, akivel olyan is volt csak Jongin, hm, hát igen ő egy félisten… - vigyorogtam, szegény fülesnek meg lefagyott az arcáról a mosoly.
- Én Chanyeol vagyok és ha az a Jongin vagy ki egy félisten, akkor én egy komplett isten vagyok, ügyes is, okos is, tökös is! – büszkén dobott nekem egy elégedett mosolyt én pedig sunyin markoltam rá hímtagjára. 
- Valóban tökös vagy, de mire izgultál fel? Ohohó, talán erre a kis szerkentyűre? Belém akarod tolni igaz? Te akarod csinálni? Végig akarod nézni, ahogy a szűk lukamba egyszer csak becsusszantod igazam van? Ejnye, Te mocsok, hogy lehetsz ilyen perverz? - kimásztam alóla, teljesen meg volt döbbenve, talán gyors volt neki, hirtelen váltásaim, megpaskoltam arcát majd az ajtómhoz sétáltam és kulcsra zártam. – Reménykedj, hogy anyám nem jön haza túl korán… - négykézlábra ereszkedve másztam felé az ágyon majd ölébe ültem, merev tagja fenekemet nyomta.  Hajába markoltam és hevesen megcsókoltam. Akartam őt, piszkosul kívántam, viszont nem akartam neki oda adni magam, de egy kis játszadozás senkinek sem árt. Lehet, hogy visszakapom a szívességet, amit tettem vele legutóbb?- Ugye tudod, hogy a tűzzel játszol? - véglegesen szétszedte ingemet így tökéletes baba testemmel szemezhetett. 

  – Rossz vagy Bae, és tudod a rossz fiúkat előszeretettel bűntetem meg!

- Ezt azonnal verd ki a fejedből, nem fogod elverni a seggem… van egy sokkal jobb ötletem – meglöktem csípőmet majd újra ajkaira tapadtam. Annyira finom ajkakkal rendelkezett, ugyan ki tudott neki ellenállni? – Mm mikor viszel el hozzád? Te már másodszorra vagy nálam.
- Az maradjon még rejtély, nem hiszem, hogy fel vagy készülve khm, arra a helyre – sejtelmesen mosolygott, nagyon bizarr volt, mintha egy pillanatra nem is ugyan az az ember lett volna, akit az előbb csókoltam.

 - Minden rendben van? – nyeltem egyet, de nem válaszolt csak a hátamra döntött. – Chanyeol? – lábaim közé furakodott és hozzám dörgölte magát. – Yoda megijesztesz…
- Minden oké cica,  nem kell félned, na jó talán egy kicsit – ajkamra suttogta én pedig képébe tenyereltem.
- Na, eressz el, vagy csókolj meg? 
- Másodjára mondod ezt nekem te kis zsarnok, ideje lenne, téged kicsit helyre tenni nem gondolod? 
- Nem jön be a nagyszájú Baekhyun? – incselkedtem vele, kíváncsi voltam meddig mehetek el, mik a határai, mikor telik be nála a pohár nyugodt állapotában.
Chanyeol annyi mindent rejtegetett még nekem, nem volt használati útmutatóm, mindent nekem kell kitapasztalni és élveztem, piszkosul. Tetszett, hogy hagyott uralkodni, ugyanakkor mindig tudta mivel hűtse le a kedélyeket.
- De, csak aztán véletlen betömöm valamivel, ne lepődj meg… - suttogott ajkamra sejtelmes mosoly kíséretében. Hatalmas tenyere besiklott nadrágomba és csupasz hátsómra fogott, lassan kezdte masszírozni cipóimat, ujjaival néha végigsimított bejáratomon, amibe beleremegtem. 
Mikor szemembe nézett ugyan azt a csillogást láttam, amit legutóbb, szívem szaporábban kezdett verni, akartam engedni neki, de még mindig korainak találtam. Miért nem lehetett ezt inkább szex chaten? Abba profi vagyok, olyat „szexeltem” volna vele virtuálisan… De így egyenesbe, fehér kis nyuszi pomponos farokkal is bátrabb volt nálam.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, vagy szeretnél Baekhyun féle bosszút? - hátra rántottam fejemet mikor meg akart csókolni. – A-ah Chanyeol rossz kisfiúúúú!!!! – felsikítottam, ahogy hirtelen a hasamra vágott. Beakasztotta nadrágomba ujjait és elkezdte lehúzni rólam boxerostul, felnevettem, mert csikizett mancsaival, bár cseppet sem volt vicces a jelenet. Újból közre fogta dombocskáim és csókokat hintett fenekemre, nem értettem a hirtelen váltást, talán ez volt az a bizonyos határ, amit annyira kerestem.
Ajkaival végigjárta az egész pucér területet, néhány helyen erősen meg is szívta, kezeivel szétfeszítette hátsóm és valami egészen mást tapasztalhattam meg. Nedves és puha érzést, a lepedőbe markoltam, próbáltam vissza tartani nyögéseim, de amit Chanyeol csinált az valami elképesztő volt.
- Mi a francot művelsz? – nagyot nyögtem, összeszorítottam ajkaimat, nem akartam megadni az élvezetet, hogy nyögök, mint egy kis ribanc, de mikor rácsapott fenekemre kiszakadt belőlem.  Elégedetten mordult, nyelvével csodákat tett, hát mit tehet akkor a farkával? Csípőmre fogott így pucsító pozícióba húzva engem, a jobb hozzáférésért. - Nem hiszem, hogy ezt kellene csináld! – pihegtem, de csak egy újabb seggre pacsi volt a válasza. Miért tetszett ez nekem? Felizgatott, ahogy a fenekemre mért ütéseket, péniszem lüktetni kezdett, ahogy nyelvével néha bentebb furakodott, és most már sokadjára csapott fenekemre.
- Mit akartál nekem mondani? –akadozva kérdeztem tőle, kezeim remegtek, sóhajaim szaporábbak lettek, élvezetem pedig egyre fokozódott.
- Ne most Baek… - beleharapott popsimba majd folytatta. – van egy pszichés betegségem…

Kéjkuckó: 8.rész

Csattant a pofon. Dühös voltam, megtört és csalódott, akármennyire is fájt beismernem, hogy igen is baromira élveztem, amire a colos kényszerített, de akkor is nem a játékszere vagyok!
Érezze, hogy most rosszat tett, tomboltam volna legszívesebben még egy pofont leosztottam volna neki, de ehelyett összefontam karjaimat magam előtt és toporzékolni kezdtem, mint egy hülye kisgyerek, akitől elvették az új kisautóját, mert apukát zavarja a zümmögése.
- Chanyeol én most csalódtam, mégis mi a faszt képzeltél? Most komolyan, magy… - bennem rekedt a szó, ahogy ajkaival betapasztotta enyéimet. Kezeit derekamra simította és közel húzta testemet az övéhez. Engedelmesen simultam karjaiba, mint egy cica.  Nem vagyok normális… én most haragszom rá nem?
Fenébe is, hogy ennyire bele estem abba az idegesítően helyes pofába! Várjunk én most ugye nem lettem szerelmes? Nem az nem lehet, hiszen nem ismerem, bár szerelem első látásra van nem? Nem az tényleg lehetetlen, hülyeség, csak vonzódom hozzá, igen ez lesz a helyes, vonzódom hozzá, izgalmas és új nekem.
- Randit ígértél, ehelyett kicsaltál és megszoptattál, baszódj meg!
- Te most próbálsz rám dühös lenni, mikor le sem tagadhatnád azt, hogy élvezted?! – belemarkolt a fenekembe majd előre csúsztatta kezeit, hogy kézügyre vehesse tagomat.
- Nem csak próbálok az is vagyok! – eltoltam a kezét, közben hallottam, hogy kicsengettek Chanyeol éhesen mart ajkaimra, ahogy elterelődött a figyelmem én pedig összeomlottam. Viszonoztam csókját, kezemmel bejártam egész testét nem számított más, csak Ő és én, ez az ember képes volt csak egy csókkal eloltani a bennem tomboló tüzet, amit a hirtelen düh okozott.
Kezem végigsiklattam hátán majd egyik lábam felhúztam oldalára, hatalmas tenyere végigsiklott combomon egészen fenekemig, ahol végül megállapodott. Cuppanással váltam el ajkaitól és egy ideig csak megbabonázottan néztem gyönyörű szemeit.
- Most jön az a rész, hogy elengedsz, én pedig kisétálok… pár napig pedig Chent melléd száműzöm – gombolgattam be ingje gombocskáit, amit a nagy hevességbe szétszedtem. Lefejtettem kezeit, utáltam magamban ezt a hirtelen kettős érzést, de uralkodtam magamon és most az egyszer az eszemre hallgattam, nem az érzelmeimre, nem a testiségre, hanem a kőkemény racionalizmusra.
- Most pedig kérlek, engedj el Park Chanyeol – egy könnyed mozdulattal taszítottam el magamtól a colost és kisétáltam a wc fülkéjéből.
- De… De Baekhyun – próbált a kezem elkapni, de elrántottam tőle, nem megy ez nekem teljesen megkattantam úgy érzem.
- Jongdae édesem, nem lenne gond, ha a következő pár órára én Sehunie mellett ülnék? Nem bánnád ugye? Chanyeolt úgy is meg akartad ismerni nem? – ellenállhatatlanul pislogtam rá, ez mindig bevált nála.

*****************************

Így történt az is, hogy az elkövetkezendő napokon Sehun mellé száműztem önnönmagam.
Egész órán éreztem Chanyeol tekintetét, akár hányszor csak rá néztem lefolyva feküdt a padon engem bámult Chen pedig… megállás nélkül próbált vele kommunikálni. Majdnem arcon röhögtem a fülest, ahogy megláttam azt az igazi szenvedő pofát.
Telefonomon tömérdek üzenet fogadott Yodababytől, de nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy válaszolok. Mégis mi értelme lett volna, ezek után karjaiba omolva ajkain csüngeni? Meg még mit nem, nem leszek az akit egy csettintésre ujjai köré csavar, talán túlzásba vittem, hogy nem beszéltem vele sőt még, ha a folyosón elakart kapni, elszaladtam előle. *
- Sehun, mondanom kell valamit, kérlek segíts… Ha valaki, kihívna téged a budiba és hirtelen leszoptatna magával és utána nem elég, hogy dühös is vagy rá, de rájössz, hogy baromira élvezted a dolgot, mit tennél? – kínosan éreztem magam, nem vagyok normális, hogy ezt elmondtam Sehunnak.
- Máéu, mi van? – picike szemeit hatalmasra meresztette és megrázta fejét. – Te hagytad magad leszoptatni? – fejével Chanyeol fele bökött én pedig elvörösödve hajtottam le a fejemet. – Nem mellesleg jézusom még élvezted is? Te beteg vagy…
- Köszönöm, te meg aztán baszott nagy segítség vagy… - fújtatva csaptam az asztalra és kitrappoltam a teremből. Én is rájöttem, hogy kissé beteg a fantáziám miért kell még az orrom alá is dörgölni?
Nem tudom, mit kezdjek Chanyeollal, folyton követ, mint egy kiskutya, árgus szemekkel néz és vágyakozva nyúl mindig utánam, én pedig mindig pofára ejtem. Talán félek, hogy vissza fogom kapni tőle ezt a nemtörődöm stílust, félek, hogy csak kihasznál majd. Beszélnem kell vele még ma, mind kettőnknek jobb lesz.
Miután kiszellőztettem a fejemet visszamentem a terembe és levágódtam Sehun mellé, nem bírtam, ahogy lenézően nézett rajtam végig, részben egyet értettem vele, de egy baráttól rosszul esett…
Már szóra nyitottam a szám, mikor belépett a tanárunk. Az óra megint csak eltelt nem is értettem miről van szó, de nem törtem magamat a figyeléssel. Sokkal jobban lekötöttek a gondolataim.
- Tudja valaki mit jelent a váratlan akasztás paradoxon? – Lecsapódott előttem egy könyv én pedig összerezzenten néztem fel a tanárunkra. – Baekhyun? Meg tudod magyarázni az előző kérdésem?
- Sa…sajnálom, nem tudom mit jelent…
- Igen Chanyeol te?
- Egy akasztásra ítélt rab ítéletét azzal súlyosbítják, hogy az ítéletet a következő hét valamely napján váratlanul kell végrehajtani. A rab így okoskodik: a péntek nem lehetőség, mert ha előzőleg nem akasztottak fel, akkor a pénteki akasztás, lévén az egyetlen megmaradt lehetőség, nem váratlan. Ha csütörtökön még él, akkor pénteken már nem fogják akasztani. Ha szerdán még él, de már pénteken nem akasztanak, akkor a csütörtök is kiesik, így megváltozik a gondolkodása és ennek az a vége, az elmélet szerint ez nem történhet meg. A következő héten pedig mégis megtörténik. – Chanyeol elégedetten dőlt hátra és széles mosolyát nekem irányította.
- Ez igen, gratulálok Chanyeol, Baekhyun ideje lesz belehúznod, még lesöpörnek a trónról… - megsimogatta fejem majd sarkon fordulva tért vissza a történelem rejtelmeibe. Remek.
Mr. Hűdeokosvagyok Park Chanyeol, idegességembe széttéptem az előttem heverő cetlit, aminek a feladója na, ki is volt?
Telefonom is megrezzent, 50 olvasatlan üzenet Chanyeoltól. Nagyot sóhajtva nyitottam meg és éles késként hasított belém a bűntudat.

Yodababy61 üzenete:Kérlek, beszéljük meg már annyiszor megbántam, el kell mondanom valamit, én…ah nem is értem minek töröm magam, már egy hete koslatok utánad, te pedig szarsz a fejemre. Nem tudtam, hogy ilyen gyáva kis köcsög vagy Bae… Sajnálom, még egyszer nem fogok bocsánatot kérni.

Idegesen tettem el a telefonom és hátra arcot vágtam, de Chanyeol ott ült. Megfagytam. Meredten néztem barna szemeibe, lábaim megremegtek és nyeltem egyet. Lassan sétált felém, megragadta a karomat és behúzott a budiba.
- Attól, hogy nem kérek, többször bocsánatot az nem azt jelenti, hogy nem adom fel!  - dejavu kapott el, ahogy az ismerős helyen kötöttünk ki ismét.
- Nem bánom, de igazából már nem is akarok távolságot tartani, igazából nem is haragszom rád, tudod bármennyire is idiótán fog hangozni, de élveztem, igen ne akadj ki – tettem szájára kezem ezzel is kiakasztva őt. – Csak azt akartam, hogy még egy ilyen ne ismétlődjön meg ezért akartalak megleckéztetni, és na jó talán haragudtam is kicsit ezért nem válaszoltam az üzeneteidre. Ki érti ezt? – nevettem fel kínomban, mint egy gyogyós. Chanyeol kissé hihetetlenkedő arckifejezéssel bámult a szemeimbe.
- Te most szórakozol velem? Legalább hazudtad volna, hogy piszkosul berágtál rám, istenem Baekhyun, ha nem lennél ki kellene találni téged! – fejét az ajtónak döntötte és vette egy mélylevegőt. – Viszont, ha már ennyire őszinték vagyunk, szeretnék neked elmondani valamit egy forró kávé társaságában, vagy nálad, mindegy csak a lényeg kettesben legyünk. Nem nincs, semmi hátsó szándékom ígérem! Nem teszek még egy ilyet.
- Rendben van, de mi lenne, ha végre megcsókolnál? – pipiskedtem fel egy kicsit, hogy felérjem ajkait. Már megölt a kíváncsiság, hogy mit akar velem tudatni.