Kéjkuckó: 16. rész

Chanyeollal töltött hétvégém után 3 hét telt el. Nagyon boldog voltam, két méterrel a föld fölött járkáltam, szinte lebegtem a rózsaszín ködben. Ám mint mindennek, ennek is voltak hátul ütői. A jegyeim kicsit megromlottak és a barátaimat is sikerült kissé háttérbe szorítanom, amit nagyon is röstelltem. Bár a sok hamis barát és vérszívó lemorzsolódását cseppet sem tudtam bánni. 

Szóval a jegyeim… Chanyeol nem szeretett tanulni, de az agya mégis olyan volt, mint a szivacs és amint ő végzett, nem volt kérdés, hogy mi következik. Teljesen bekebelezett a beteges perverziója, elérte, hogy könyörögjek a fenekelésért, hogy doromboljak, mint egy kiscica, hogy kívánjam őt minden pillanatban. Anyukám nagyon nem örült, hogy Chanyeol elveszi minden időmet, annak meg egyáltalán nem, hogy egyre kevesebbet vagyok otthon. Persze emiatt az egyre több veszekedés elkerülhetetlenné vált, igyekeztem változtatni, de Chan mellett nehéz volt és valahogy nem is akartam.

**

Megtettem az első lépést, beszéltem Chanyeollal, persze nem tetszett neki a hirtelen váltás, hogy kevesebbet legyünk együtt, de tényleg szükség volt rá. Az első feltételem a több romantikus kimozdulás volt, kezdett sok lenni a szex, azt akartam, hogy szerelmeskedjen, legyen romantikus.
Megkaptam.
A jegyeim újra felfelé tornáztak, viszont már csak az osztály második strébere lehettem. A régi barátaimmal pedig felélesztettem a kapcsolatot. Chanyeol is mondta, hogy szívesen megismerné őket. Bár nem kellett félteni, már a második héten a suli legmenőbb sráca lett.

**

- Na, és mi a helyzet veletek? – kortyolt bele kávéjába legjobb barátom 

- Képzeld olyan, mint egy angyal, annyira megváltozott, megértette, hogy lassítani akarok, kiélvezni mindent vele és nem csak az ágyban feküdni. Persze isteni lepedőakrobata, khm nagyon jól tud bánni a mindegy – vörösödtem bele – szóval rendszeresen járunk randizni, mindig máshova visz, mindig hoz egy szál pici szárú rózsát és a hajamba tűzi. Finoman csókol, lágyan érint, nem tapiz orrba-szájba, ha mellette fekszem, nem nyomja nekem a merevedését, hiába van sátor a nacijában. Szóval teljesen más, mint az erőszakos énje. Bár őszinte leszek azt is nagyon szeretem! – Jongdae felnevetett és megsimogatta buksimat
- Örülök, hogy ennyire jól alakulnak a dolgok és nem volt olyan, mint amit meséltél az első után? 
- Nem, talán kétszer előfordult, de csak annyit mondok neki, hogy haza megyek és máris a lábaim előtt hever – vigyorogtam fölényesen, majd egy hideg valami ért tarkómhoz hirtelen, ami miatt összerezzentem. 
- Ki hever a csinos kis lábaid előtt? – vigyorgott rám az éppen szóban forgó személy 
- Chan te meg hogy kerülsz ide? – meglepetten néztem rá, mert fel se hívott és még smst sem írt, hogy megjelenik
- Megéreztem, hogy én vagyok a téma és pont erre jártam, és mert 6 óra lesz és azt mondtad, hogy addigra végzel és elmegyünk randizni?! 
- De még csak most jöttünk egy órája ide – habogtam kicsit kipirulva, mert el is felejtettem mit ígértem a fülesemnek. 
- Mostanában valahogy mindig engem teszel legutoljára és meg kell küzdenem a szabad óráidért, hogy rám szánd… - szegénykém, tényleg mindig háttérbe szorítom, de mint elmondtam neki, nem akarom elsietni a kapcsolatunkat. Így is fenemód elkapkodta velem az első pár hetet. - Jó tudom, sajnálom – csúsztattam kezemet övébe majd mikor nyakamba fúrta fejét hozzá simultam. 
- És a szexet is megvonod tőlem – duzzogott a nyakamba és fogával csipkedni kezdte bőrömet. Jongdae nagyon jót mulatott rajtunk, szerintem cseppet sem volt vicces Chanyeol viselkedése. Tegnap még durván nekem esett a mosdóban, de szerencsére leállt, mikor nem csókoltam vissza, csak álltam ott, mint egy darab szar. 
- Yeol azt hittem megbeszéltük – néztem rá csúnyán, mert azért ezt mégsem a barátom előtt kéne felhozni, oké ő nagyon is jót mulat, de akkor sem Dae dolga.
- Na és sikerült befűzni azt a csajt, akit a bálra akarsz vinni?  - nagy szemekkel néztem Chanyeolra, gyűlöltem mikor ezt csinálja. Bele kezd valamibe, beéget és másik témát hoz fel és persze én tűnök a hülye hisztis picsának. - Nem, de ti olyanok vagytok, mint egy vén házaspár - kuncogott - egyébként én most megyek, mert randim van egy másik sráccal – kacsintott ránk, engem vállon veregetett, Yodának meg csak bólintott. Egy ideig csendben bámultuk egymást, én még a srác jelzőt emésztgettem, amit Jongdae mondott Chanyeol meg kitudja hol járt. 
- Indulhatunk leendő Park Baekhyun? – vigyorgott rám majd kezét nyújtotta, hogy felhúzzon a székből. Megforgattam a szememet majd elnevettem magamat és szájára nyomtam egy pille puszit. 
- Előbb térdelj le és kérd meg a kezem majd utána meglátom, hogy igent mondok e… - fűztem össze ujjainkat majd kislattyogtunk a kedvenc kis kávézónkból. 
- Arra gondoltam, hogy kiülhetnénk piknikezni, igazából meg van minden hozzá, mert készültem – megdörzsölte tarkóját és reménykedett, hogy nem lerázom válaszommal és haza szállíttatom magamat, ha már kocsival jött, hanem elmegyek vele.
- Benne vagyok – cirógattam végig arcát mosolyogva. Gyermekien ragyogott fel a szeme, annyira aranyos volt, mint egy kölyökkutya, aki éppen a jutalom falatját fogja megkapni. Kinyitotta az ajtót majd behuppant mellém és a kedvenc helyünkre furikázott. Tényleg megcsinált mindent, nem is engedte, hogy segítsek, csak azt akarta, hogy üljek le és hagyjam rá. Örültem, hogy a kemény, goromba és mérhetetlenül perverz férfi most egy gyengéd, romantikus óriás. Persze a betegsége miatti hangulat ingadozásai ellen durva küzdelmek mennek végbe rajta, de tudom, hogy képes rá és kontrolálja magát, ha úgy adódik.
- Ez annyira szép tőled – bújtam hozzá, mikor már lábát megpaskolva várt, hogy mellé telepedjek. – Köszönöm mindig vágytam egy ilyenre!

**

- Channie, ezt hova tegyem? – kiabáltam neki ki a szobából. Hétvégén jönnek a szülei meglátogatni és szeretne miden perverz dolgot eltüntetni a szobából nem mellesleg a kialakult kupit, amit két nap alatt összehoztunk. Üres pizzás dobozok, használt gumi, üres síkosító flakon, műanyag palack hegyek, na és a felfordulás a konyhában, ami egy rosszul sikerült reggeli után maradt. Szegény Chanyeol nagyon mérges volt, így kötöttem ki a szobájában, hogy inkább itt kezdjek valamit ő meg összeszedi a romokat.
- Baekhyun ezerszer elmondtam már, hogy ne a szobából kiabálj ki, mikor fogalmam sincs miről beszélsz!
- Jó sajnálom. Ezt hova tegyem? – mosolyogtam rá édesen, hogy ne haragudjon rám. – Most miért vagy ilyen mogorva, úgy utálom, mikor ezt csinálod – ültem le az ágyra hisztisen majd eldőltem, hogy ne is lássam a morcos képét. - Baekie – éreztem magam mellett besüppedni az ágyat, majd ahogy hatalmas tenyerét felsimította combomon át hasamig, fejét nyakamba fúrta, hogy aztán belefújjon ezzel összerezzentve engem. 
– Ne haragudj, csak feszült vagyok anyámék miatt, ez nem ellened irányul! 
- Tudom, semmi baj te nagy mamlasz – kuncogtam fel karja alatt, szinte eltűntem alatta, annyira imádtam. Mint egy kis kukacka fészkeltem magamat hozzá közelebb majd egy csókot loptam tőle, amit ő természetesen elmélyített. 
- Mh, na, pakoljunk tovább – húztam ki kalandozó kezét nadrágomból. Telhetetlen ez az ember. Feltápászkodtam az ágyból, közben ő is morogva mászott ki mellőlem majd miután megtudtam, hova kell eltennem a kis cuccocskát ő visszament a konyhába. Egész szépen haladt a szoba, sokkal másabb atmoszférája volt az egésznek, ahogy az ostorok és egyéb kellékek legtöbbje bekerült az ágy alá a játékok másik fele pedig a szekrényben foglalt helyet. Hogy jobban menjen a takarítás gyújtottam egy erdei gyümölcsös kis mécsest, ha már Chanyeol így bevásárolt belőle. Éppen az asztalt kezdtem rendbe szedni, amikor egy kicsike kulcs akadt a kezem közé. körbenéztem, de nem láttam se egy titkos naplót sem egy dobozt, majd mikor lenéztem a legalsó fiókon volt egy lakat. Hogy nem vettem észre eddig?
Tudom, hogy nem illik, tudom, hogy nem szabadna és meg fogom bánni, de muszáj.
Túl kíváncsi vagyok.
A lakat halk kattanással adta meg magát nekem majd kihúztam a titkot rejtő fiókot.
Nem értem, ha ennyire el akarta rejteni előlem vagy bárki elől, miért hagyta szem előtt a kulcsot? Szépen bevont bőrkötésű vázlatfüzetek sorakoztak egymáson. Makulátlannak tűntek, sehol egy gyűrődés. Miután leellenőriztem, hogy tiszta a kezem, kiemeltem az egyiket, pont, ahogy sejtettem, semmi piszok, semmi gyűrődés, csak a rajzok. A rajzok, amik engem ábrázoltak… legalábbis nagyon is hasonlítottak rám, de valami nem stimmelt. Egy egészen aprócska hiba volt az egészben, ezek a rajzok két évvel az előtt készültek, hogy mi megismertük volna egymást. Nagyot nyeltem majd seggre huppantam az eddigi guggolásomból. Gyorsan végiglapozgattam az arcpirítóbbnál arcpirítóbb rajzokat és nyúltam a következőért. Igazából nagyon tetszett, ahogy Chanyeol rajzolt, nem éreztem furcsának, bár az megfordult a fejemben, hogy valami perverz kukkoló volt mielőtt megtalált azon a szex chaten. Belelapoztam a következő füzetbe, de rajzok helyett írás fogadott.

„Egy kés, egy kés amivel óvatosan sértettem fel makulátlan bőrét, a fájdalmas nyögése elmaradhatatlan volt. Én élveztem. Rászorítottam csuklójára majd mélyebbre nyomtam benne a kést. Ő felzokogott, ami nekem is fájdalmat okozott, de a beteg élvezetem elnyomta. Nem sokáig hagytam vérezni éppen csak annyira kellett, hogy szót fogadjon és újra megtegyen nekem bármit”

A kis szösszenet végén pedig egy rajz, újra a rám hasonlító karakterről, amint összekötözött lábakkal, vérző mellkassal fekszem az ágyon, fölöttem pedig ő egy késsel a kezében.

- Kicsim, kész a konyha, ne tudd meg mennyi mindent ki kellett dobjak, de meg… Neked meg mégis mi van a kezedben? Elment az eszed, belekutatsz a fiókomba? Szerinted poénból van rajta az a lakat? Hm? Baekhyun! - Kérlek, ne bánts!  - kiáltottam fel és eldobva a füzetet összehúztam magamat és védekező összegömbölyödő pozíciót vettem fel. Chanyeol erősen ragadta meg a karomat így felrángatva a földről, hiába ellenkeztem, csak rángatott, mint egy babát még végül az ágyra nem lökött.
 – Sajnálom, kérlek, félek tőled! – Iszonyatosan bennem volt a félelem, ahogy újra felvillantak az agyamban a sorok. Nem gondoltam volna, hogy Chanyeol ennyire beteg, hiszen annyira jól alakult most minden.
Ahogy hajamba túrt nem mertem nyekkenni, hagytam, hogy hátra rántsa a fejemet és egy ideig farkasszemet néztünk, majd mikor megemelte kezét összeszorítottam szemeim, de nem történt semmi. 
- Nem foglak bántani – szólalt meg egy kis idő után, reszketve fújta ki levegőjét, ujjai szorításából kiszabadultak tincseim majd hirtelen magához rántott és szorosan ölelt. 
– Kérlek, felejtsd el, amit abban olvastál… 
- Chanyeol ez ez… ez megrémít, ígérd meg, hogy sose bánsz velem úgy, ahogy abban leírtad – szipogtam, azért próbáltam kiaraszolni karjai közül, féltem már csak a puszta érintésétől.
 – Honnan van ez az egész? Hogy tudtál olyan pontosan lerajzolni? Hogy lehet, hogy két évvel ezelőtti rajzok? Chanyeol magyarázd meg!  
- Css Baekie, kérlek, nyugodj meg oké? Nincs semmi baj, nem bántalak, amik abban a füzetben vannak, amit olvastál, azok mind álom leírások…a rajzok pedig szintén. Nem tudom megmagyarázni, a balesetem óta vezetem ezeket a füzeteket, ahol mindig megjelentél, más-más helyzetekben. Őrülten hangzik, tudom… sajnos az is vagyok – nevetett fel kínjában – de most, hogy megtaláltalak, nem engedlek el soha! Nem tudtam, mit mondjak, nem tudtam, hogy reagáljak, de elgyengültem. Láttam szemében a fájdalmat, a megbánást, az elhagyottságot, és eszembe jutott mind az, amit a héten velem tett. A sok romantika, összebújás, nem hittem el, hogy ilyen is megfordulhat a fejében. Baromira labilis és nem szabad magára hagynom őt. Közelebb csúsztam újra, mancsomat arcára simítottam majd hozzá bújtam.
- Megpróbálom elfelejteni, de ugye megérted, hogy ezt nem lesz könnyű?

Díj

Sziasztok!
Hát ez az idő is eljött, hamarabb mint gondoltam ^^
Két díjat is kaptam, nem is gondoltam volna. Nagyon köszönöm Jellenik Anettnak és Remzső Szalóménak! <3
Remélem senki nem haragszik meg, ha nem folytatom, de azok akiknek szerettem volna adni, már többszörösen is megkapták.
Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltatok rám és igyekszem nem csalódást okozni a történeteimmel :3

Öt nappal a halál után: Hazatérés

           Édesanyám egy hatalmas táblával várt, amire a nevem volt színes betűkkel felfirkantva. Anyám mellett legjobb barátom Jongdae állt és szinte magából kifordulva mosolygott.
Hogy tudtak ennyire boldogok lenni, mikor én majd szétszakadtam belülről?

     Barátom izgatottan ugrott a nyakamba, láttam rajta az igyekezetet, hogy együtt érezzen és elmondja, mennyire sajnálja, de nem bírta. Ehelyett magához vont ellopva anyám elől az első ölelés jogát és szorított amennyire csak ereje tellett.
Szomorúságom eluralkodott rajtam még jobban, Dae testét magamhoz szorítottam, majd hamarosan könnyeimmel áztattam el finomanyagú ruháját.
- Sajnálom Baek, mindent megteszek majd, hogy újra mosolyogni lássalak!
- Kicsikém – anyukám arcomhoz nyúlt és letörölte könnyeim, védelmezőn magához ölelt, mint mikor picinek biciklivel elestem és lehorzsoltam a térdemet. Nyugtatón suttogta, hogy meggyógyul és elmúlik, csak egy baj volt, ez nem egy bőrfelület, ami ha felszakad, egy idő után eltűnik.
- Kitakarítottam a szobádat, minden olyan, mint mikor elmentél. Mit csináljon neked anya? – kettőt hátrébb léptem.
- Sajnálom, de nekem ez most nem megy. Kérhetném, hogy ne nagyon szóljatok hozzám? Nagyon jó látni benneteket meg minden, de idő kell… és nyugodtan csinálj azt, amit szeretnél, nem hiszem, hogy sokat tudnék most enni a kedvencemből - anyukám csalódott arca még jobban a szívembe mart, de nem tehettem róla.
Fájt a létezésem, a testi kontaktusokra meg még nem voltam felkészülve.

**********
Ahogy telt múlt az idő régi barátok, ismerősök szivárogtak elő a fal minden repedéséből. Mindenki kíváncsi volt rám, hogy mi történt. Jól vagyok-e?
Anyám leszarta a kérésem, ami miatt kicsit dühös is voltam rá, de megértettem az ő nézőpontját is.
Nem akarta elviselni a helyzetet, hiszen ki akarná a saját gyermekét a halállal táncolni látni? Többet keltem a kórházban, mint otthon, szinte kibérelt helyem volt az ápolók már név szerint ismertek.
Mindezek ellenére hálás voltam neki, mert ő erős volt a legrosszabb pillanatokban is, mikor az éjszaka közepén egy hatalmas kést szúrtam csuklómba, nem törődve azzal, hogy mindent összekoszolok bíborvörös véremmel.
Aznap éjjel enyhe kiszáradást is diagnosztizáltak nálam és súlyos vérveszteségem volt, de még mindig kevés volt a halálhoz.
A pszichiáter gyógyszeres kezelést írt fel, miután hetekig nem bírt szóra bírni.
Megígértem anyának, hogy szedni fogom a kis bogyókat, de minden nap csak lehúztam egyet a wcn.
Dylan nem engedné, hogy ilyen hülyeségekkel tegyem tönkre az egészségem.
Két dolgot tartottam lehetségesnek, az egyik az öngyilkosság volt, de bebizonyosodott, hogy túl gyáva vagyok hozzá.
A másik lehetőség pedig a felejtés volt, amit kellő akarattal eltudnék érni, de még nem álltam készen a változásra.
Anya szerint szükségem van a barátaimra, akiknek kibeszélhetem a bajaim nehogy teljesen elvesszek a depressziómba.
Én csak magányra vágytam, így is elég volt a pszichiáter, aki folyton csak nyaggatott, azt sem bántam volna, ha egy időre megnémulok, csak maradjak távol minden lénytől. Egyedül a macskámnak engedtem, hogy körbe hízelegjen, talán ő volt számomra a legnagyobb vigasz. Nem kérdezett, nem szólt közbe, nem csinált semmit csak feltétel nélkül szeretett, ahogy Dylan is.

A monotonitás jellemezte napjaim, feküdtem az ágyban magamba tuszkoltam egy tál gabona pelyhet és visszamentem a szobámba.
Ez is olyan nap volt, mint a többi, ám anya nem várt „meglepetéssel” rukkolt elő. Egy olyan ember látogatott meg, akit azt hittem örökre elvitt a hírnév nem mellesleg a szakításunk óta soha többet nem akartam látni, de mégis ő volt az egyetlen, aki bármikor megtudott nevettetni.

              Vacak ötleteid vannak anyukám…

Kéjkuckó: 15.rész

A reggelimet kívánságom szerint ágyba kaptam a hatalmas tálcán sorakozott, külön kis tányérkákba a palacsinta sziruppal nyakon öntve, a tojás a husi, vékonyra szelt zöldségek, tea, kávé és a müzli szelet.
- Jó reggelt tündérem, remélem jól aludtál. Itt az indító energia a mai naphoz, fogyaszd egészséggel, hogy aztán lemozoghasd… - suttogta fülembe. Apró csókokkal árasztotta el nyakam és egy kis milliomodik szívást kaptam tőle.
- Köszönöm, ez igazán gyönyörű, nem is tudom, hol kezdjem – összefolyt a nyál a számban, ha csak ránézetem az ölemben pihenő kaja mennyiségre.
Yeol befészkelte magát mellém átkarolta vállam és pici falatot csípett a palacsintából majd számhoz emelte. Elégedetten nyammogtam el a nekem szánt porciót  és vártam a következőt majd az azt követőt és így tovább. Végül egymást etetve pusztítottuk el a rengeteg kaját.
- Arra gondoltam, hogy a héten elmehetnénk bulizni a barátaiddal. Szívesen megismerném őket, mert rajtad kívül nem nagyon ismerek senkit. Amúgy, gyönyörű voltál reggel, na meg tegnap, nem győzlek dicsérni, de tényleg annyira izgató a hangod – kezét besiklatta lábam közé és csomagomra markolt. – Nem akarsz ismételni?
- Chanyeol most ettem! Nem szeretnék behányni, majd később jó?  De azt se bánnám, ha békén hagynál ma odalent
- Szó sem lehet róla. Ki akartalak kötözni és az övemmel elfenekelni, miközben benned vannak a gyöngyök
- Hogy?
- Semmi, beszéljünk a terveidről - váltott témát vigyorogva majd döbbent arcomat két keze közé fogta és úgy nézett szemembe. – Azt akarom, hogy szenvedj és könyörögj, hogy engedjelek elélvezni… - ezt olyan gyermeki természetességgel suttogta ajkaimra, mintha azt mondta volna, hogy holnap esni fog az eső.
- Édesem az agyad szabadságot vett ki és tett két kört a szoba körül, hogy ilyen furcsa dolgokat hadoválsz? Azt mondtam anyának, hogy tanulni is fogunk. Úgyhogy ma jó diákot fogunk játszani aztán, ha megvagyunk vele eldöntöm, mit is engedek meg, hogy tegyél velem.
- Még, hogy házit írni. Ch. Olyan stréber vagy…
- És ha azt mondom, belém dughatod, amit akartál?
- Tanulhatunk – nyomott csókot számra

**** 

Tanulás…
Mit is gondoltam? Mr. szivacs agy négy átolvasás után visszamondta a töri leckét. Hiába hallgattam figyelmesen mit is kell megjegyeznem, tíz perc elteltével is voltak olyan fontos részek, amiket nem lett volna érdemes kihagynom.
- Chanyeol nekem ez nem megy...nem mindenki csodabogár, mint te – fújtattam, mikor már a fenekem paskolgatásával töltötte az idejét.
- Vettem neked egy cuki kis análkúpot, egy róka farok van a végén, látni akarom!
- Te teljesen hülye vagy remélem, tudod – fordultam át a hátamra majd hisztisen becsavartam magamat a takaróba. – Hagyj békén, ne nyúlj a seggemhez és-és felőlem ki is mehetsz a szobából – rugdostam odébb lábammal.
- Jó leszek… - végtelenül gyermeteg arca megbénított, így csak csillogó szemeit tudtam bámulni, tekintetem levándorolt húsos ajkára, de ő volt az, aki megszüntette a távot kettőnk között. Úgy falta az ajkaimat, mintha egy hete nem csókolhatott volna. Nyelvével lágyan cirógatta párnám bebocsájtást kérve, amit rögvest megadtam neki, ízlelő szervemet pedig vad táncba hívta.

- Utállak…
- Imádlak… - vigyorogva suttogta ezt a szót, hasra döntött az ágyon és hirtelen hátrahúzta a karomat, amit kettőnk közé szorított.

- Yeol!

- Hyunie? – puha ajkával végigjárta nyakamat és lábával benyomult az enyém közé.
- Engedj el! Nincs kedvem és nem akarok, ez erőszak – ficeregtem alatta, de ő sokkal erősebb volt, teljes testével lefogott, hiába rángattam magam nem eresztett. Kicsit megijedtem, ahogy lecibálta rólam az alsómat, de bíztam benne annyira, hogy nem erőszakol meg. 
– Chanyeol ez nem vicces! – Mocorogtam alatta, de nem tudtam kiszabadulni, kezével matatni kezdett fejem fölött és mikor megtalálta a síkosítót hátamra loccsantott belőle, kezével pedig a szükséges helyre simította. Nem tétovázott, felnyomta belém rögtön két ujját, felsikítottam és a lepedőbe harapva dühösen nyöszörögni kezdtem. Nem azért mert nem élveztem, már csak az felizgatott, hogy kicsit durvábban bánt velem és lefogott, de valamilyen szinten igenis bosszantott, hogy ennyire gyönge voltam és nem hallgatott rám.


Chanyeol és a játékszerek végtelen tárházát bizonyította mikor a fene tudja honnan előszedte az általa áhított kis bolyhos farkú análkúpot. Kihúzta ujjait majd egy nagy cuppanós puszit nyomott fenekemre. - Olyan kis édes leszel vele, mint egy igazi kiscica – cirógatta vele arcomat. Feladtam a küzdést és mosolyogva nyomtam ki fenekemet átadva magam az élvezetnek. Megfeszültem, ahogy belém tolta az egyre vastagodó kis kúpot, közben éreztem, ahogy a hosszú farkinca csiklandozza combomat.
- Ngh…
- Oké most már tanulhatsz! – fenekemre csapott egy nagyot. – Csinálok valami kaját, addig tanuld meg és kikérdezem. Utána meg segítek a matekban – nyomott egy csókot nyakamra. Eltátottam számat, ahogy lazán kisétált a szobából, hátrahagyva engem az újdonsült farokkal hátsómban. Hát ez remek, igazán remek…
Fejemet a párnába nyomtam és szenvedve nyúltam el a könyvemért. Egyre jobban megszoktam a feszítő érzést és kihasználtam a lehetőséget, hogy egy kis tudást sajátítsak el, amíg Chanyeol vissza nem jön.

***

- Cica fiú – hallottam a hangján, ahogy vigyorog így megfordultam és feltérdeltem az ágyon, szerencsére a pólója eltakarta merev tagom.
- Tudod, most megérdemelnéd, hogy kikösselek az ágyhoz… felizgassalak és mielőtt elmennél, itt hagyjalak szenvedni.- Nem lennél rá képes – mosolyogva rakta le asztalához a tálcát, az ágyhoz sétált, mellém dobta a telefonját és letámadott.
- De – nyögtem elhalón majd hajába markoltam és viszonoztam a csókját.
- Ssh, kicsim nyughass. Te akartál annyira tanulni, hát mit szólnál hozzá, ha megennénk a finom ebédet és befejeznénk a házit?
- Gyűlöllek… - sziszegtem fogaim közt, de Chanyeol nem foglalkozott a kínommal. Kezembe nyomta a tányért és felültetett. Hiába nyögdécseltem neki, nem hatotta meg. Nem tudtam sokat enni, nagyon nem az járt a fejemben így mikor végzett csak oda adtam neki a tányért. Oldalamra fordulva lapozgattam a füzetét, amibe gyönyörű rajzok voltak itt-ott elvétve néhány matek feladat mögött, ráadásul többnyire mind én voltam. Legalábbis nagyon hasonlított rám.
- Chanyeol nem is mondtad, hogy ennyire jól rajzolsz…
- Hmm, hát most már látod – rántott vállat. Végigsimított hátamon majd megrángatta a farkat.
- Meddig kell… ah… bennem lennie? – nyöszörögtem. Tudtam, ha jófiú leszek, jutalmat kapok Yeoltól és talán még ki is elégít.
- Akkor csinálhatjuk a matekot? – nem válaszolt a mocsok, csak elhúzta előlem a füzetet és oda tolta elém az enyémet. Elkezdett magyarázni én pedig igyekeztem ráfigyelni.
Alig vártam, hogy végezzünk és valami egészen mással vonja el a figyelmemet. Rohadtul nem érdekelt a hülye algebra és miegymás.
Miután befejeztük a házit nyakamba csókolt és közölte, hogy ő most lefürdik.
- Ne már… Már több órája szenvedek ezzel az izével a fenekemben – idegesen kihúztam magamból, ami jobban fájt, mint gondoltam, így megbénulva estem az ágyra. Chan megcsóválta fejét és közelebb lépdelt hozzám, hogy egy hatalmasat csapjon fenekemre. Hajamnál fogva megrángatott én pedig engedelmesen felkeltem. Nem várt sokáig, csak ajkaimra mart úgy mentünk a fürdőbe.
***
- Szeretsz? –pihegtem ajkaira. A délután folyamán háromszor élveztem el. Chanyeol szusszanásnyi időt sem hagyott, hogy kipihenjem, volt valami módszere, amivel percek alatt újra élesztett.
- Igen picim – homlokát enyémnek döntötte és úgy ölelt magához. – Elfáradtál?
- Sajog a seggem, fáj minden porcikám és igen baromira elfáradtam… - bújtam hozzá. – Meg se kérdezed, hogy én szeretlek-e?
- Ha nem szeretnél, nem engednéd, hogy ilyeneket csináljak veled nem de?
- Utállak – de ha nem akarja, hogy elduruzsoljam neki ezt a szép szót, akkor nem kapja meg.
- Jó éjt picim – vigyorgott rám. Irigyeltem, hogy a picsába képes elaludni valaki két percen belül?
Elvettem a telefonját, hogy addig is lefoglaljam magamat. Betévedtem a galériába és eltátottam a számat. Ez a fasz… lefotózott!

Öt nappal a halál után

 Elvesztés

Gyönyörű nyári nap volt a teámat szürcsölgetve álltam kint a teraszon egy croassan társaságában. Elmerengve falatoztam, szemem előtt táncoltak az emlékeim, amikor még itt volt velem. Mintha csak egy szobor lettem volna ebben a világban, nem érzékeltem, ahogy a kocsik elszáguldanak a főúton, a madarak csiripelését tompának és suttogásnak hallottam a szememmel homályosan láttam az engem körülölelő természetet. Boldogok voltunk szerelmesek, de a hadsereg közbeszólt.
Pontosan 8 órakor szokott jönni a postás fiú, aki az Ő leveleit hozza nekem minden csütörtökön.
Mint most is hűségesen vártam rá, de nem jött el, nem estem pánikba csak vártam és vártam. 
Ránéztem az órámra és úgy döntöttem sarkon fordulva bemegyek a lakásunkba, amikor meghallottam a nevemet magam mögül.
A mindig vidám fiúnak ma nem volt mosoly az arcán, megijedtem. Rossz hírre számítottam, de Ő újra mosolyra derült, ahogy megpillantott.
- Meghoztam a levelét Baekhyunie hyung
- Köszönöm Kevin – a kis boríték halvány rózsaszín volt, mint mindig. Ez az aprócska levél volt számomra az egyetlen, ami minden egyes nap elhozta nekem a vigaszt, a boldog pillanatokat, a reményt, hogy hamarosan haza jön és minden a régi lesz.
- Várjon! Van itt még valami. Ezt a dobozt a levél mellé küldték - nyújtotta felém majd mosolyogva elköszönt és tovább tekert a lila biciklijén. Izgatottan mentem vissza a házba, óvatosan nyitottam fel a borítékot, eddig minden egyes lapot, fecnit elraktam, amit tőle kaptam. 
Mikor szétnyitottam a papírt meleg mosoly terült szét arcomon, azok az idétlen betűi annyira hiányoztak már.
„ Drága Baekhyun
Tudom, hogy mindig leírom, de el sem tudod hinni mennyire, hiányzol nekem. Szeretlek és ha nem vagyok terepen csak rád gondolok. Tegnap megérkeztünk egy másik menekült táborba. Tudom nagyon aggódsz, de biztosítani szeretnélek minden a legnagyobb rendben van. Persze, ez a kialakult helyzetről ez nem mondható el, de bízz bennem. Lassan haza engednek, és együtt lehetünk, jó lenne végre megismerni a szüleidet. Biztos nekik is nagyon hiányzol már. Kicsit izgulok,a ti országotokban minden más lehet, de sokat tanultam tőled és hálás vagyok a szüleidnek, hogy ilyen csodálatos embert tudhatnak magukénak. Tudom, nem ez a legmegfelelőbb formája, de szeretném azt a gyűrűt rajtad látni, ha végre megérkeztem. Veheted elő eljegyzésnek is akár. Biztos gyönyörűen mutat a formás kis kezeden.
Mellesleg, úgy tudom, hogy karácsonyra már otthon leszek! Szeretlek, ölellek Dylan”
Faltam a sorokat, minden mondat egyre izgatottabbá tett. Az utolsó pár sor pedig teljesen kábulatba ejtett. Remegő kezeimmel nyitottam ki a picike dobozt. Egy ezüst gyűrű csillogott benne picike türkiz kő szívecskével a közepén, ha itt lett volna Dylan biztos nyakon csapom, amiért egy nőies gyűrűt kaptam tőle, de így az életemnél is jobban féltettem. Miután az ujjamra húztam percekig gyönyörködtem benne.Gondolatban már az oltár előtt mondtam ki a boldogító „igent”

***********

Borongós volt a reggel nagy vihar készülődött. Az emberek igyekeztek visszahúzódni vackukba, hiszen a hűvös szél minden erejével igyekezett bejutni a kis réseken, hogy a kellemes meleget dermesztő szorongássá váltsa. 
Indokolatlan rosszkedv kerített hatalmába, hiába voltam boldog az első hótól, hiába voltam kisimul és kipihent. Élvezhettem volna a szabadságom, de letört voltam. Mintha elvesztettem volna valakit. Összeszedtem magamat kislattyogtam a konyhába és lefőztem az elmaradhatatlan reggeli kávémat. 
Félnyolc... Ujjaimmal türelmetlenül dobogtam a tölgyfa asztalon bámultam a kibuggyanó kávécseppeket. Nem értettem, mi történik körülöttem, miért fáj ennyire kegyetlenül a lelkem.
Ma nem jött a postás fiú. Elmaradt egy levél, a rózsaszín boldogság, helyette szürke nyugtalanság töltötte meg a teret. 

**********
Ma reggel a szokottnál hamarabb érkezett a posta. Nem Kevin volt, akit mindig mosolyogva várok, helyette egy idősödő köpcös kisöreg terepszínű ruhában állt mereven előttem. 
Már innen sejthettem volna, hogy a mai csodálatos hír elmarad, hogy Dylan mégsem jön haza, nem fogja megkérni a kezem, az ígért látogatás Koreában elmarad és a legfájóbb dolog, hogy nincs többé.
Ketyegőm fájdalmasan lüktetett a helyén, lassan nem kaptam levegőt a torkomban növekvő gombóc már szinte fojtogatott. 
- A személyes holmikat a napokban kiküldjük önnek és pár napon belül pedig tisztességes temetést kap. Igyekszünk minden hozzátartozóját értesíteni a hírről – nem igazán fogtam fel mit mond, nehezen jutottak el a szavai hozzám. Nem tudtam és nem is akartam elfogadni a tényeket. 
Átkoztam mindent, ami Amerikához köthető, átkoztam magam, hogy miért költöztem ide, miért kellett lázadnom és magam mögött hagynom az otthonom.  Mit kezdek majd magammal ezután? Gondolkoztam a halálon, de Dylan nem akarná. Nem ezt a sorsot szánta nekem, Ő erre is felkészült volt. Fejemben csengett a mondata „Ha bármi történne és én már nem lennék, gyászolj meg és éld az életed egy olyan férfi mellett, aki mellett igazán boldog lehetsz, aki eleget küzd érted és megérdemel. Ne pazarold el a szép éveidet a szomorúsággal, ne feledd, a leggyönyörűbb akkor vagy mikor nevetsz”
Apró mosoly jelent meg szám szélén, de fájdalmasan lekonyult és az eddigi összegyűlt könnyeim zuhatagként indultak meg szememből. 

********


Furcsa volt repülőre ülni. A felhőket szuggeráltam, amint a repülőgép szárnya széttépi a fehér puhának tűnő kis báránykákat. Ez a jelenet kísértetiesen hasonlított az én darabokra hullásomhoz.
Hiába volt meg a temetés, hiába fogadtam el az agyamban, hogy elment nincs többé, hiába adtam el mindenem, ami csak hozzá kötött egy valamit kivéve és hiába hagytam ott a lakásunkat, nem éreztem jobban magam. 

Kényszeredetten mosolyogtam mikor anyukám videó hívást kezdeményezett.
- Estére már otthon leszek és sajnálom, hogy újra a nyakatokon leszek 
- Baekhyun kicsikém már nagyon hiányzol nekünk. Nagyon sajnáljuk, ami Dylannel történt, de már jobb helyen van és fentről vigyáz rád, ahogy eddig is tette. Már nagyon várunk és légy erős kisfiam! A barátaid is tudnak az érkezésedről, Ők is melletted vannak. Soha nem leszel egyedül – anyukám szavai őszinte mosolygásra késztettek. Tudtam én, hogy igaza van hisz Ő is keresztülment már ezen mikor testvérem apukáját elvesztette. 
Ha ő nem ment volna el, én valószínűleg meg sem születtem volna. Könnyek gyűltek a szememben és ez volt az a pillanat, mikor azt kívántam, bár meg sem születtem volna. 
Mikor kinyitottam a szemem, nem volt változás, ugyan úgy csücsültem a földön és vártam, hogy elteljen az átszállásra kiszabott idő a szívemben kongó üresség és fájdalom érzelmei váltakoztak. Gyűlöltem a boldogan ücsörgő párokat, fintorral néztem mindenkire, aki önfeledten nevetett és jól érezte magát. 

Pedig én nem kértem olyan nagy dolgot, csak felejtést és boldogságot…
Ezzel a gondolattal szálltam fel a repülőre, titkon bíztam benne, hogy lezuhan a gép és a halottak közt leszek, de sajnos (mások szerint szerencsére) sikeresen megérkeztünk.

Öt nappal a halál után

Prológus

A sors kiszámíthatatlan, a sors kemény és rideg olykor kedves és védelmező, még a bátrak is félnek tőle. A sors tulajdonképpen egy halállista, többféle definíciót hallhattunk már erre a fogalomra, de még egyik sem írta le a tökéletes és kézzelfogható igazságot. Vajon létezik? Vajon mi is irányíthatjuk? Vagy ami nekünk van szánva az úgy is lesz? Számít az, ha az ember még a legfájdalmasabb időszakban is tud pozitív lenni? Segít valamit, ha elvesztünk egy fontos dolgot?

Még milliónyi kérdés felmerülhet bennünk nap mint nap.

Valószínűleg, ha egy ember volna, a legismertebb és leggyűlöltebb személy lenne szerte a világon.

Byun Baekhyun élete gyönyörű volt. Amerikába költözött tanulmányai során, párt talált (még ha a megszokott normáknak nem is megfelelően), és boldog volt. Pár hónap után összeköltöztek.

A kapcsolatuk tökéletes volt, sose hitte volna, hogy egyszer a szerelmi életét egy igazi tündérmesének fogja vallani.

Nem félt soha, mit hoz a holnap, hiszen meg volt mindene.

Majd eljön az a pillanat, amikor elfelejtesz hinni, elfelejtesz bízni az életben, abban, hogy minden jóra fordul. Kétségbe esetten kapálózol a széthullott kirakós után. Hiszen az életed egyik percről a másikra törik darabokká, majd annak a háznak, amit eddig felépítettél újra a silány alaprajzát látod a grafitporos, koszos gyűrött papíron.

Öt nappal a történtek után egy ismeretlen kerül újra nyomorúságos életébe. A szomorúság és a magány bekebelezni készüli, de ez az idegesítő alak pofátlanul merészkedik közel hozzá. Pimaszul lopja be magát a kongó üres, érzelmetlen szívbe.

Begyújtja a lángot, feléleszti a reményt, visszahozza a kétségbe esett gyermek boldogságát, észrevétlenül ragyogja be a napját.

 Az élet néha elvesz és néha visszaad, bár sosem a régit, de mindig újat hoz a silány hétköznapokba.

Baekhyun pedig visszakapja az életét, amit elvesztett? Vajon lesz annyi ereje, hogy végül tovább lépjen? Feladja azt, amiért képes lenne a halálba táncolni?

Választhat egy új jövőt, hiszen kapott egy új esélyt.

Kéjkuckó: 14.rész

- Szopj édesem - simított végig lágyan arcélemen, de én csak elfintorodtam. Biztos nem szopom le.
- Chanyeol ez undorító most vetted ki a seggemből…
- Mennyi bajod van… - elnyúlt egy nedves törlőért majd letörölgette magát és erősen hajamba markolva húzta oda fejemet. Felnyögtem, de nem tettem szóvá furcsaságát csak szó nélkül nyeltem tövig. Feltoltam magam négykézlábra majd mozgatni kezdtem fejemet. Yeol elnyúlt és fenekemre csapott majd járatomba vezette ujjait. Miért élvezem én ezt?
Már kezdtem belejönni, heréivel játszottam, nyelvemen éreztem már terméke egy részét, de elrántotta fejemet.
- Arra gondoltam, hogy meglovagolhatnál! Emlékszel mit beszéltünk még a chaten? – vigyorogtam rá.
- Barom! – vigyorogva löktem el majd négykézláb másztam hozzá és megcsókoltam. Hirtelen huppantam rá farkára így mind kettőnkből kicsikarva egy hatalmas nyögést. 

Nem voltam rest, egyből mozogni kezdtem rajta, Chanyeolt pedig határozottságából nagyon könnyen sikerült kizökkentenem.
Élvezettel nyögtem és túrtam a hajába mikor fenekembe markolva kezdett velem ellentétesen ringatózni alattam. 

 Nyelvével hamar felkereste az enyémet durván tépte ajkaim, de tökéletesen passzolt a heves lendületünkhöz.
- Na? Milyen? – váltam el tőle lihegve és megálltam egy kicsit.
- Nincs panaszom erre a seggre… és a csípő munkád is tökéletes, de egy kis edzéssel még tökéletesebb lesz – két marokkal csapott újonnan fenekemre én nevetve borultam a nyakába.
- Gyakorlással? Szóval mégsem olyan… ah jó? – elvörösödtem – legalább addig ne még beszélek!
- Mi lenne, ha inkább befognád és tovább csinálnánk? – duruzsolta fülembe.
- Akkor keményen te pöcs… - végigszántottam hátán majd hajába markoltam és sikoltottam egyet, hamar a hátamon találtam magam Chanyeol pedig őrülten keményeket lökött.
Már szinte fáj, ahogy szorított és mozgott bennem, de az élvezet hamar eluralkodott rajtam, mikor farkamra fogott és keményen verni kezdte.
Egy pillanatra kinyitottam a szemem és Chanyeol élvezkedő arcát pillantottam meg, gyönyörű volt ugyan, de egyben félelmetes is. Felhördült, mikor összeszűkültem körülötte, megvonaglottam és hátába mélyesztettem körmeimet. Nem sok volt neki hátra, ahogy nekem sem.
Fentebb vezettem kezem és hajába markolva rántottam le egy csókra, mielőtt elélveznénk kiélvezzem, hogy bennem van és együtt lépünk át az orgazmus határán. 

Álomszerű volt az egész, hihetetlen nagyot élveztem és nem tudtam, hová elhelyezni az érzést, mikor még Chanyeol keményeket lökött, belőlem már szinte mindent kifacsarva. Fájt és nem tetszett, hogy nem figyel rám egyre vadabb volt és elvesztette az eszét. Sírni tudtam volna annyira feszített majd végre elöntött a forróság. Chanyeol élvezete szétáradt bennem, kellemesen bizseregtem mindenhol, bár mozdulni nem mertem, nagyon érzékeny voltam odalent. Még a biztonság kedvéért lökött belém, mindent kiadva magából majd kicsúszott belőlem nyomott egy csókot homlokomra, hozzá akartam bújni, de ott hagyott. Ott hagyott az Ő és a saját élvezetemben fetrengve, mindenem sajgott, mozdulni sem bírtam.
Bíztam benne, hogy visszajön egy bögre teával vagy valami finomsággal, és romantikázik velem, mint előtte, de a szex előtti Chanyeol és a mostani két külön ember volt.
Úgy éreztem magam, mint egy senki, egy pénzért dugó kurva, most jól megbaszott és elment.
Próbáltam kiabálni neki, de a hangom elment a sok kiabálástól. Hallottam, ahogy csobog a víz viszont még mindig nem jött ki értem.
Megölöm, esküszöm megölöm! Bekönnyeztem, kiszenvedtem magamat az ágyból és elvonszoltam magam a fürdőig, nem volt csukva az ajtó így könnyedén megpillanthattam a kádban relaxáló Yodát. Szemei csukva voltak tehát nem látta, hogy jövök. Jövök? Vonszolom magam. Halk voltam majd minden erőmet összeszedve egy istenes pofont adtam neki és még egyet végül elsírtam magam.
- Te mocskos szemét mégis mit képzeltél? – rogytam össze a fürdőszoba szőnyegen. Yeol csak ciccegett és kinevetett. – Paraszt…
- Ugyan már Baek, sikítva könyörögtél a durvaságét, hogy nézzek rád sajnálkozva?
- Érzéketlen seggfej! Ennyire kellettem? Megbaszol és viszlát?
- Édesem, dehogy is – felállt a kádból majd kimászott hozzám. Felkapart a földről azt hittem minden rendben lesz, de tévedtem. Egy apró pofont adott majd fenekembe markolt ezzel még nagyobb fájdalmat okozva, combom alá nyúlt és behelyezett a kádba. – Most megfürdetlek, de ha nyafogsz kiteszlek – mindezt olyan természetes kedves hangnemben mondta, hogy megrémültem.
Remegtem, nem mertem mozdulni, összeszorított szemekkel tűrtem, ahogy erősen dörzsöli testem minden kis zugát, megtisztítva engem a mocsoktól.
Nem értettem mi történt Chanyeollal, a romantikus énjét akartam, aki bekísért a szobába lágyan kényeztetett, finom puszikkal hintett be. Ellenben ez az énje félelemmel töltött meg és nem akartam, hogy hozzám érjen, mégis tűrtem. Nem akartam még egy pofont kapni, hiába volt gyenge és figyelmeztető. Itt volt a probléma „ha nyafogsz, kiteszlek” ergó, ha egy rossz szavam is lesz és sírni merek, megyek az utcára. Képes lett volna rá komolyan képes?
Az erősen dörzsölő kezek kezdtek gyengülni egyre lágyan és cirógatón ért a bőrömhöz. Nem értettem, nyeltem egyet majd kétségbe esetten néztem Chanyeolra.
Könnyek gyűltek a szemébe majd nyakamba borult és szorosan vont magához, nem mertem nyekkenni, hogy fáj, amit csinál csak tűrtem, ahogy szorít.
- Sajnálom… Én annyira sajnálom! – cirógatta hátamat.
- Chan, min…minden rendben? – a hangom remegett. Nehezen vettem levegőt, de igyekeztem nyugodtságot erőltetni magamra.
- Megint elő jött… bántottalak? Fáj valamid? – értetlenkedve néztem rá majd a fejemben szinte egy látható kislámpa gyúlt. A betegsége…már csak az volt hátra, hogy elhitessem ténylegesen magammal, hogy minden rendben van és nem akart nekem rosszat.
- Igen, mindenem fáj és mikor felpofoztalak, visszaadtad és azt mondtad, ha sírni merek, kiteszel.
- Annyira sajnálom kicsim, ígérem mindent jóvá teszek! – ölelt magához majd bemászott mögém a kádba, így sokkal kényelmesebb volt. Nem nyomta a hátsómat a kemény kád és a közelsége is újra nyugtatóvá vált.
Még a víz langyos nem lett benne áztunk majd Yeol kimászott és engem is kivett. A mosógépre ültetett egy törölközőre, mint a kisbabákat majd be is csavart és úgy vitt a szobába.
- Cserélek lepedőt addig bírd ki aztán a tiéd vagyok.
- Yeol, mondanom kell valamit! Iszonyatosan élveztem, de baromira fáj mindenem és nem bírom ezt…nem üthetsz meg még egyszer! Sem szex közben, így meg pláne.
- Szex közben nem ígérem szadista vagyok és ahogy láttam te mazo, szóval össze illünk csibém! – beugrott mellém az ágyba engem majdnem leverve és elégedetten ölelt magához.
- Holnap ágyba reggelit kérek, amerikai palacsinta, egy kis tojás szalonnával, zöldségekkel, forró kávé 2 cukorral sok tejjel egy gyümölcsös teával és egy müzli szelettel meg egy pohár narancslevet is kérek.
- Neked mindent hercegnőm!