Kéjkuckó: 7.rész

Nem hittem volna, de az órák sokkal izgalmasabban teltek Chanyeol mellett, mindig volt valami csípős megjegyzése, ha a tanárunk hülyeséget mondott és hihetetlen intelligens volt, nem jegyzetelt sokat, de mikor elmélyedve figyelte a tanár magyarázását, szinte egyből vissza tudta mondani az anyagot. Még idézni is tudott belőle. Most ilyen tényleg létezik? Én is hamar megjegyeztem a dolgokat, sosem volt gondom a tanulással, nem véletlen voltam osztály első.
- Byun Baekhyun akadt egy vetélytársa! – csapta össze kezeit a matek tanár, mikor Chanyeol befejezte a táblánál a feladatot öröm ittasan sétált vissza mellém.
- Nem mondtad, hogy ilyen géniusz vagy…
- Nem kérdezted…
Kicsit idegesített az, amit a tanár mondott az egyetlen dolog, ami fel tudott hergelni az, az volt, ha valaki jobb nálam. Hirtelen megéreztem egy meleg tenyeret a combomon, padtársamra néztem, aki nyugtatóan mosolygott és egy cetlit csúsztatott elém.
Furcsán méregettem, de elolvastam, amit oda firkantott, hanyag írás, de szépen megformált karakterek. Igazi művész.

„Játszd el, hogy rosszul vagy és menjünk ki a mosdóba!”

Értetlenül néztem rá, semmi logika, ha beszélni akar velem ott a szünet. Egyébként sem fogok ilyen gyermeteg baromságok miatt lógni.

„Beszélni, akarok veled és nem arra nem jó a szünet, nem akarom, hogy meghalljanak!”

Kikerekedtek a szemeim majd a pad alatt jobb kezem ujjait felhasználva egy kört alkottam másik bal mancsom mutató ujjával pedig a körbe döftem. Chanyeol megforgatta a szemét és majdnem felnevetett.

„ Az még elég korai, de nem lenne rossz… Csak beszélni akarok veled, semmi perverz ígérem”
„Na, jó nem ígérem”

Bokán rúgtam és értetlenül néztem rá, ez az ember nem normális. Megfogtam a ceruzám és ledőltem a padra, a füzetembe kezdtem firkálni, nem néztem rá, mire az orrom alá nyomott egy cetlit, amit a karom alatt dugott be. 

„Ne legyél már ilyen kis beszari…” 

Összeszűkítettem a szemem majd a lapra firkantottam.

„Mit akarsz?”

Nem volt bajom Chanyeollal, talán kicsit nyomult és ez idegesített benne? Vagy csak szimplán az, hogy nem bírt megülni a seggén és tönkre tette a nyugodtságom. Azt hiszem, nehezen fogom kibírni, hogy padtársam van.
Kíváncsi ember vagyok… nagyon is. Összeszedtem színészi képességeimet majd feltettem a kezem.

- Mond csak Baekhyun?
- Tanár úr, kimehetnék a mosdóba, nagyon nem érzem jól magam – Chanyeolra néztem, hogy kapjon el, ha borulni kezdek, de talán túlságosan jól sikerült az együttműködés.
- Chanyeol menjen ki vele, nehogy nekem összeessen a folyosón.
Újdonsült fülesem „összekapart” majd miután kiértünk a teremből elégedett vigyorral nézett rám.

- El sem hiszem, hogy sikerült rávegyelek.
- Ha egy faszság, vagy egy semmiség miatt hívtál ki, én esküszöm, hogy leharapom a töködet, te nem vagy normális mégis mi nem ért rá a szünetben?
- Ez – közelebb lépett majd a falhoz préselt, nyeltem egyet a lélegzetem benn rekedt majd ajkait enyéimhez nyomta és szenvedélyesen csókolni kezdett, talán Jongin csókolt így utoljára.
Mosolyogva toltam el magamtól, megnyalintottam ajkam és elfutottam előle. Végigrohantam a folyosón és az első férfi wcbe rohantam. Chanyeol másodpercekkel később ért be és belökött az egyik fülkébe én pedig a wc lehajtott fedelére huppantam, még szerencse, hogy nem olyan hányadék, mint a lány budik többsége.

- Szóval mi volt az a szünetet ki nem várható dolog? – bogár szemeibe néztem és kiolvashatatlan gondolatait próbáltam megfejteni. Vajon mi járt abba a zseni agyába?
- Tudod, tegnap, mikor elolvastam, amit írtál… nagyon sok bajt okoztál vele nekem és úgy érzem meg kell, büntesselek, mert az sem segített, hogy kicsaptam… - nem értettem mit akar ezzel mondani, csak értetlenül néztem rá, azt hittem viccel, de mikor benyúlt a gatyájába és letolta magáról a farmert, kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Aha, jó vicc Park, az csak szex chat miért veszed komolyan ennyire? Csak szórakozás!
- Persze, tudom mókázás, de én halál komolyan mondom, most azonnal szétnyitod a szád és bekapod a farkam! – hajamba markolt majd a farkával számat kezdte simogatni.
Hirtelen egy furcsa undor, de mégis kíváncsiság futott rajtam végig.
– Azt írtad a leírásba, hogy szereted, ha feletted uralkodnak, mert megőrülsz tőle, feltüzel nem? – elégedetten mosolygott rám, mintha megfogott volna. Valóban igaz volt az, amit leírtam, de Chanyeol randit ígért, ismerkedést és nem tömény szexualitást, egy félisten volt, ahogy kinézett, de ilyen erőszakosságra nem gondoltam. Összeszorítottam szemem és el akartam húzni a fejemet, tudtam, ha megszólalok, egyből lenyomja torkomon a merevedését.
Mérgesen szusszantottam egyet majd kinyitottam szememet is, miért kell ezt csinálnia? Nem lehet ekkora aljas dög!
Felcsúszattam kezemet oldalán és kegyetlenül végig karmoltam.
- Baekhyun légy jó fiú és kapd be a farkam!
- Nem, nem aka… - végig sem tudtam mondani, mert lenyomta magát a torkomon és ott tartotta fejemet, bekönnyeztem, ahogy ingerelni kezdett és én öklendezni miatta. Mérges voltam Chanyeolra, nem hittem volna, hogy képes ilyesmire, sértetten éreztem magam és megalázva.

Azt hiszem, ha engedelmeskedem, hamarabb szabadulok meg tőle. Megemelte picit fejem, letörölte könnyeim és elvette fejemről a kezét. Beleharaptam péniszébe, mire morrant egyet és ismét találkozhatott torkom makkjával.
- Rá fogok hányni a farkadra, ha ezt csinálod - rántottam le róla a fejem.
- Akkor majd le is takarítod szépségem!
 - Undorító vagy! – visszahajoltam farkára majd mozgatni kezdtem a fejem, nem szólt bele nem nyomott magára, amit értékeltem, de ezt nem fogom megbocsájtani neki… megteszek mindent, hogy ne legyen a padtársam. Cserélni fogok Daeval.
Chanyeol nem igényelt sok munkát, én pedig próbáltam őt minél pocsékabbul leszopni, bár neki már az is elég volt, hogy nem magának kell csinálnia.
- Legalább egy kicsit élvezd! - mordult rám, dühösen izzó szemekkel néztem rá és hasára csaptam majd bemutattam neki. Hirtelen megfeszült és lökött számba egyet, felgyorsítottam fejem mozgását, lassan megéreztem azt a bizonyos fanyar ízt a számban, majd mielőtt elsült volna el akartam válni tőle. Megmarkolta hajam és ő fejezte be.
- Nyeld! Nyeld le… - kelletlenül, de lenyeltem, kirázott a hideg, undorodtam Chanyeoltól, nem nyugtatott meg a közelsége, elmúlt a varázs, amit a teremben éreztem iránta, nem éreztem magam jól, csalódott voltam és dühös, egy kicsike részem pedig meg akarta ezt ismételni, azt akarta, hogy Chanyeol uralkodjon rajtam, mondja, meg mit csináljak. Összezavarodtam, nem értettem mi történik az agyamban, betegnek tartottam magam Chanyeolt a kialakult szituációt és ezt a kettős érzést, ami bennem uralkodott.

Vajon élveztem volna?