Csattant a pofon. Dühös voltam, megtört és csalódott, akármennyire is fájt beismernem, hogy igen is baromira élveztem, amire a colos kényszerített, de akkor is nem a játékszere vagyok!
Érezze, hogy most rosszat tett, tomboltam volna legszívesebben még egy pofont leosztottam volna neki, de ehelyett összefontam karjaimat magam előtt és toporzékolni kezdtem, mint egy hülye kisgyerek, akitől elvették az új kisautóját, mert apukát zavarja a zümmögése.
- Chanyeol én most csalódtam, mégis mi a faszt képzeltél? Most komolyan, magy… - bennem rekedt a szó, ahogy ajkaival betapasztotta enyéimet. Kezeit derekamra simította és közel húzta testemet az övéhez. Engedelmesen simultam karjaiba, mint egy cica. Nem vagyok normális… én most haragszom rá nem?
Fenébe is, hogy ennyire bele estem abba az idegesítően helyes pofába! Várjunk én most ugye nem lettem szerelmes? Nem az nem lehet, hiszen nem ismerem, bár szerelem első látásra van nem? Nem az tényleg lehetetlen, hülyeség, csak vonzódom hozzá, igen ez lesz a helyes, vonzódom hozzá, izgalmas és új nekem.
- Randit ígértél, ehelyett kicsaltál és megszoptattál, baszódj meg!
- Te most próbálsz rám dühös lenni, mikor le sem tagadhatnád azt, hogy élvezted?! – belemarkolt a fenekembe majd előre csúsztatta kezeit, hogy kézügyre vehesse tagomat.
- Nem csak próbálok az is vagyok! – eltoltam a kezét, közben hallottam, hogy kicsengettek Chanyeol éhesen mart ajkaimra, ahogy elterelődött a figyelmem én pedig összeomlottam. Viszonoztam csókját, kezemmel bejártam egész testét nem számított más, csak Ő és én, ez az ember képes volt csak egy csókkal eloltani a bennem tomboló tüzet, amit a hirtelen düh okozott.
Kezem végigsiklattam hátán majd egyik lábam felhúztam oldalára, hatalmas tenyere végigsiklott combomon egészen fenekemig, ahol végül megállapodott. Cuppanással váltam el ajkaitól és egy ideig csak megbabonázottan néztem gyönyörű szemeit.
- Most jön az a rész, hogy elengedsz, én pedig kisétálok… pár napig pedig Chent melléd száműzöm – gombolgattam be ingje gombocskáit, amit a nagy hevességbe szétszedtem. Lefejtettem kezeit, utáltam magamban ezt a hirtelen kettős érzést, de uralkodtam magamon és most az egyszer az eszemre hallgattam, nem az érzelmeimre, nem a testiségre, hanem a kőkemény racionalizmusra.
- Most pedig kérlek, engedj el Park Chanyeol – egy könnyed mozdulattal taszítottam el magamtól a colost és kisétáltam a wc fülkéjéből.
- De… De Baekhyun – próbált a kezem elkapni, de elrántottam tőle, nem megy ez nekem teljesen megkattantam úgy érzem.
- Jongdae édesem, nem lenne gond, ha a következő pár órára én Sehunie mellett ülnék? Nem bánnád ugye? Chanyeolt úgy is meg akartad ismerni nem? – ellenállhatatlanul pislogtam rá, ez mindig bevált nála.
*****************************
Így történt az is, hogy az elkövetkezendő napokon Sehun mellé száműztem önnönmagam.
Egész órán éreztem Chanyeol tekintetét, akár hányszor csak rá néztem lefolyva feküdt a padon engem bámult Chen pedig… megállás nélkül próbált vele kommunikálni. Majdnem arcon röhögtem a fülest, ahogy megláttam azt az igazi szenvedő pofát.
Telefonomon tömérdek üzenet fogadott Yodababytől, de nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy válaszolok. Mégis mi értelme lett volna, ezek után karjaiba omolva ajkain csüngeni? Meg még mit nem, nem leszek az akit egy csettintésre ujjai köré csavar, talán túlzásba vittem, hogy nem beszéltem vele sőt még, ha a folyosón elakart kapni, elszaladtam előle. *
- Sehun, mondanom kell valamit, kérlek segíts… Ha valaki, kihívna téged a budiba és hirtelen leszoptatna magával és utána nem elég, hogy dühös is vagy rá, de rájössz, hogy baromira élvezted a dolgot, mit tennél? – kínosan éreztem magam, nem vagyok normális, hogy ezt elmondtam Sehunnak.
- Máéu, mi van? – picike szemeit hatalmasra meresztette és megrázta fejét. – Te hagytad magad leszoptatni? – fejével Chanyeol fele bökött én pedig elvörösödve hajtottam le a fejemet. – Nem mellesleg jézusom még élvezted is? Te beteg vagy…
- Köszönöm, te meg aztán baszott nagy segítség vagy… - fújtatva csaptam az asztalra és kitrappoltam a teremből. Én is rájöttem, hogy kissé beteg a fantáziám miért kell még az orrom alá is dörgölni?
Nem tudom, mit kezdjek Chanyeollal, folyton követ, mint egy kiskutya, árgus szemekkel néz és vágyakozva nyúl mindig utánam, én pedig mindig pofára ejtem. Talán félek, hogy vissza fogom kapni tőle ezt a nemtörődöm stílust, félek, hogy csak kihasznál majd. Beszélnem kell vele még ma, mind kettőnknek jobb lesz.
Miután kiszellőztettem a fejemet visszamentem a terembe és levágódtam Sehun mellé, nem bírtam, ahogy lenézően nézett rajtam végig, részben egyet értettem vele, de egy baráttól rosszul esett…
Már szóra nyitottam a szám, mikor belépett a tanárunk. Az óra megint csak eltelt nem is értettem miről van szó, de nem törtem magamat a figyeléssel. Sokkal jobban lekötöttek a gondolataim.
- Tudja valaki mit jelent a váratlan akasztás paradoxon? – Lecsapódott előttem egy könyv én pedig összerezzenten néztem fel a tanárunkra. – Baekhyun? Meg tudod magyarázni az előző kérdésem?
- Sa…sajnálom, nem tudom mit jelent…
- Igen Chanyeol te?
- Egy akasztásra ítélt rab ítéletét azzal súlyosbítják, hogy az ítéletet a következő hét valamely napján váratlanul kell végrehajtani. A rab így okoskodik: a péntek nem lehetőség, mert ha előzőleg nem akasztottak fel, akkor a pénteki akasztás, lévén az egyetlen megmaradt lehetőség, nem váratlan. Ha csütörtökön még él, akkor pénteken már nem fogják akasztani. Ha szerdán még él, de már pénteken nem akasztanak, akkor a csütörtök is kiesik, így megváltozik a gondolkodása és ennek az a vége, az elmélet szerint ez nem történhet meg. A következő héten pedig mégis megtörténik. – Chanyeol elégedetten dőlt hátra és széles mosolyát nekem irányította.
- Ez igen, gratulálok Chanyeol, Baekhyun ideje lesz belehúznod, még lesöpörnek a trónról… - megsimogatta fejem majd sarkon fordulva tért vissza a történelem rejtelmeibe. Remek.
Mr. Hűdeokosvagyok Park Chanyeol, idegességembe széttéptem az előttem heverő cetlit, aminek a feladója na, ki is volt?
Telefonom is megrezzent, 50 olvasatlan üzenet Chanyeoltól. Nagyot sóhajtva nyitottam meg és éles késként hasított belém a bűntudat.
Yodababy61 üzenete:Kérlek, beszéljük meg már annyiszor megbántam, el kell mondanom valamit, én…ah nem is értem minek töröm magam, már egy hete koslatok utánad, te pedig szarsz a fejemre. Nem tudtam, hogy ilyen gyáva kis köcsög vagy Bae… Sajnálom, még egyszer nem fogok bocsánatot kérni.Érezze, hogy most rosszat tett, tomboltam volna legszívesebben még egy pofont leosztottam volna neki, de ehelyett összefontam karjaimat magam előtt és toporzékolni kezdtem, mint egy hülye kisgyerek, akitől elvették az új kisautóját, mert apukát zavarja a zümmögése.
- Chanyeol én most csalódtam, mégis mi a faszt képzeltél? Most komolyan, magy… - bennem rekedt a szó, ahogy ajkaival betapasztotta enyéimet. Kezeit derekamra simította és közel húzta testemet az övéhez. Engedelmesen simultam karjaiba, mint egy cica. Nem vagyok normális… én most haragszom rá nem?
Fenébe is, hogy ennyire bele estem abba az idegesítően helyes pofába! Várjunk én most ugye nem lettem szerelmes? Nem az nem lehet, hiszen nem ismerem, bár szerelem első látásra van nem? Nem az tényleg lehetetlen, hülyeség, csak vonzódom hozzá, igen ez lesz a helyes, vonzódom hozzá, izgalmas és új nekem.
- Randit ígértél, ehelyett kicsaltál és megszoptattál, baszódj meg!
- Te most próbálsz rám dühös lenni, mikor le sem tagadhatnád azt, hogy élvezted?! – belemarkolt a fenekembe majd előre csúsztatta kezeit, hogy kézügyre vehesse tagomat.
- Nem csak próbálok az is vagyok! – eltoltam a kezét, közben hallottam, hogy kicsengettek Chanyeol éhesen mart ajkaimra, ahogy elterelődött a figyelmem én pedig összeomlottam. Viszonoztam csókját, kezemmel bejártam egész testét nem számított más, csak Ő és én, ez az ember képes volt csak egy csókkal eloltani a bennem tomboló tüzet, amit a hirtelen düh okozott.
Kezem végigsiklattam hátán majd egyik lábam felhúztam oldalára, hatalmas tenyere végigsiklott combomon egészen fenekemig, ahol végül megállapodott. Cuppanással váltam el ajkaitól és egy ideig csak megbabonázottan néztem gyönyörű szemeit.
- Most jön az a rész, hogy elengedsz, én pedig kisétálok… pár napig pedig Chent melléd száműzöm – gombolgattam be ingje gombocskáit, amit a nagy hevességbe szétszedtem. Lefejtettem kezeit, utáltam magamban ezt a hirtelen kettős érzést, de uralkodtam magamon és most az egyszer az eszemre hallgattam, nem az érzelmeimre, nem a testiségre, hanem a kőkemény racionalizmusra.
- Most pedig kérlek, engedj el Park Chanyeol – egy könnyed mozdulattal taszítottam el magamtól a colost és kisétáltam a wc fülkéjéből.
- De… De Baekhyun – próbált a kezem elkapni, de elrántottam tőle, nem megy ez nekem teljesen megkattantam úgy érzem.
- Jongdae édesem, nem lenne gond, ha a következő pár órára én Sehunie mellett ülnék? Nem bánnád ugye? Chanyeolt úgy is meg akartad ismerni nem? – ellenállhatatlanul pislogtam rá, ez mindig bevált nála.
*****************************
Így történt az is, hogy az elkövetkezendő napokon Sehun mellé száműztem önnönmagam.
Egész órán éreztem Chanyeol tekintetét, akár hányszor csak rá néztem lefolyva feküdt a padon engem bámult Chen pedig… megállás nélkül próbált vele kommunikálni. Majdnem arcon röhögtem a fülest, ahogy megláttam azt az igazi szenvedő pofát.
Telefonomon tömérdek üzenet fogadott Yodababytől, de nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy válaszolok. Mégis mi értelme lett volna, ezek után karjaiba omolva ajkain csüngeni? Meg még mit nem, nem leszek az akit egy csettintésre ujjai köré csavar, talán túlzásba vittem, hogy nem beszéltem vele sőt még, ha a folyosón elakart kapni, elszaladtam előle. *
- Sehun, mondanom kell valamit, kérlek segíts… Ha valaki, kihívna téged a budiba és hirtelen leszoptatna magával és utána nem elég, hogy dühös is vagy rá, de rájössz, hogy baromira élvezted a dolgot, mit tennél? – kínosan éreztem magam, nem vagyok normális, hogy ezt elmondtam Sehunnak.
- Máéu, mi van? – picike szemeit hatalmasra meresztette és megrázta fejét. – Te hagytad magad leszoptatni? – fejével Chanyeol fele bökött én pedig elvörösödve hajtottam le a fejemet. – Nem mellesleg jézusom még élvezted is? Te beteg vagy…
- Köszönöm, te meg aztán baszott nagy segítség vagy… - fújtatva csaptam az asztalra és kitrappoltam a teremből. Én is rájöttem, hogy kissé beteg a fantáziám miért kell még az orrom alá is dörgölni?
Nem tudom, mit kezdjek Chanyeollal, folyton követ, mint egy kiskutya, árgus szemekkel néz és vágyakozva nyúl mindig utánam, én pedig mindig pofára ejtem. Talán félek, hogy vissza fogom kapni tőle ezt a nemtörődöm stílust, félek, hogy csak kihasznál majd. Beszélnem kell vele még ma, mind kettőnknek jobb lesz.
Miután kiszellőztettem a fejemet visszamentem a terembe és levágódtam Sehun mellé, nem bírtam, ahogy lenézően nézett rajtam végig, részben egyet értettem vele, de egy baráttól rosszul esett…
Már szóra nyitottam a szám, mikor belépett a tanárunk. Az óra megint csak eltelt nem is értettem miről van szó, de nem törtem magamat a figyeléssel. Sokkal jobban lekötöttek a gondolataim.
- Tudja valaki mit jelent a váratlan akasztás paradoxon? – Lecsapódott előttem egy könyv én pedig összerezzenten néztem fel a tanárunkra. – Baekhyun? Meg tudod magyarázni az előző kérdésem?
- Sa…sajnálom, nem tudom mit jelent…
- Igen Chanyeol te?
- Egy akasztásra ítélt rab ítéletét azzal súlyosbítják, hogy az ítéletet a következő hét valamely napján váratlanul kell végrehajtani. A rab így okoskodik: a péntek nem lehetőség, mert ha előzőleg nem akasztottak fel, akkor a pénteki akasztás, lévén az egyetlen megmaradt lehetőség, nem váratlan. Ha csütörtökön még él, akkor pénteken már nem fogják akasztani. Ha szerdán még él, de már pénteken nem akasztanak, akkor a csütörtök is kiesik, így megváltozik a gondolkodása és ennek az a vége, az elmélet szerint ez nem történhet meg. A következő héten pedig mégis megtörténik. – Chanyeol elégedetten dőlt hátra és széles mosolyát nekem irányította.
- Ez igen, gratulálok Chanyeol, Baekhyun ideje lesz belehúznod, még lesöpörnek a trónról… - megsimogatta fejem majd sarkon fordulva tért vissza a történelem rejtelmeibe. Remek.
Mr. Hűdeokosvagyok Park Chanyeol, idegességembe széttéptem az előttem heverő cetlit, aminek a feladója na, ki is volt?
Telefonom is megrezzent, 50 olvasatlan üzenet Chanyeoltól. Nagyot sóhajtva nyitottam meg és éles késként hasított belém a bűntudat.
Idegesen tettem el a telefonom és hátra arcot vágtam, de Chanyeol ott ült. Megfagytam. Meredten néztem barna szemeibe, lábaim megremegtek és nyeltem egyet. Lassan sétált felém, megragadta a karomat és behúzott a budiba.
- Attól, hogy nem kérek, többször bocsánatot az nem azt jelenti, hogy nem adom fel! - dejavu kapott el, ahogy az ismerős helyen kötöttünk ki ismét.
- Nem bánom, de igazából már nem is akarok távolságot tartani, igazából nem is haragszom rád, tudod bármennyire is idiótán fog hangozni, de élveztem, igen ne akadj ki – tettem szájára kezem ezzel is kiakasztva őt. – Csak azt akartam, hogy még egy ilyen ne ismétlődjön meg ezért akartalak megleckéztetni, és na jó talán haragudtam is kicsit ezért nem válaszoltam az üzeneteidre. Ki érti ezt? – nevettem fel kínomban, mint egy gyogyós. Chanyeol kissé hihetetlenkedő arckifejezéssel bámult a szemeimbe.
- Te most szórakozol velem? Legalább hazudtad volna, hogy piszkosul berágtál rám, istenem Baekhyun, ha nem lennél ki kellene találni téged! – fejét az ajtónak döntötte és vette egy mélylevegőt. – Viszont, ha már ennyire őszinték vagyunk, szeretnék neked elmondani valamit egy forró kávé társaságában, vagy nálad, mindegy csak a lényeg kettesben legyünk. Nem nincs, semmi hátsó szándékom ígérem! Nem teszek még egy ilyet.
- Rendben van, de mi lenne, ha végre megcsókolnál? – pipiskedtem fel egy kicsit, hogy felérjem ajkait. Már megölt a kíváncsiság, hogy mit akar velem tudatni.
