Díj

Sziasztok!
Hát ez az idő is eljött, hamarabb mint gondoltam ^^
Két díjat is kaptam, nem is gondoltam volna. Nagyon köszönöm Jellenik Anettnak és Remzső Szalóménak! <3
Remélem senki nem haragszik meg, ha nem folytatom, de azok akiknek szerettem volna adni, már többszörösen is megkapták.
Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltatok rám és igyekszem nem csalódást okozni a történeteimmel :3

Öt nappal a halál után: Hazatérés

           Édesanyám egy hatalmas táblával várt, amire a nevem volt színes betűkkel felfirkantva. Anyám mellett legjobb barátom Jongdae állt és szinte magából kifordulva mosolygott.
Hogy tudtak ennyire boldogok lenni, mikor én majd szétszakadtam belülről?

     Barátom izgatottan ugrott a nyakamba, láttam rajta az igyekezetet, hogy együtt érezzen és elmondja, mennyire sajnálja, de nem bírta. Ehelyett magához vont ellopva anyám elől az első ölelés jogát és szorított amennyire csak ereje tellett.
Szomorúságom eluralkodott rajtam még jobban, Dae testét magamhoz szorítottam, majd hamarosan könnyeimmel áztattam el finomanyagú ruháját.
- Sajnálom Baek, mindent megteszek majd, hogy újra mosolyogni lássalak!
- Kicsikém – anyukám arcomhoz nyúlt és letörölte könnyeim, védelmezőn magához ölelt, mint mikor picinek biciklivel elestem és lehorzsoltam a térdemet. Nyugtatón suttogta, hogy meggyógyul és elmúlik, csak egy baj volt, ez nem egy bőrfelület, ami ha felszakad, egy idő után eltűnik.
- Kitakarítottam a szobádat, minden olyan, mint mikor elmentél. Mit csináljon neked anya? – kettőt hátrébb léptem.
- Sajnálom, de nekem ez most nem megy. Kérhetném, hogy ne nagyon szóljatok hozzám? Nagyon jó látni benneteket meg minden, de idő kell… és nyugodtan csinálj azt, amit szeretnél, nem hiszem, hogy sokat tudnék most enni a kedvencemből - anyukám csalódott arca még jobban a szívembe mart, de nem tehettem róla.
Fájt a létezésem, a testi kontaktusokra meg még nem voltam felkészülve.

**********
Ahogy telt múlt az idő régi barátok, ismerősök szivárogtak elő a fal minden repedéséből. Mindenki kíváncsi volt rám, hogy mi történt. Jól vagyok-e?
Anyám leszarta a kérésem, ami miatt kicsit dühös is voltam rá, de megértettem az ő nézőpontját is.
Nem akarta elviselni a helyzetet, hiszen ki akarná a saját gyermekét a halállal táncolni látni? Többet keltem a kórházban, mint otthon, szinte kibérelt helyem volt az ápolók már név szerint ismertek.
Mindezek ellenére hálás voltam neki, mert ő erős volt a legrosszabb pillanatokban is, mikor az éjszaka közepén egy hatalmas kést szúrtam csuklómba, nem törődve azzal, hogy mindent összekoszolok bíborvörös véremmel.
Aznap éjjel enyhe kiszáradást is diagnosztizáltak nálam és súlyos vérveszteségem volt, de még mindig kevés volt a halálhoz.
A pszichiáter gyógyszeres kezelést írt fel, miután hetekig nem bírt szóra bírni.
Megígértem anyának, hogy szedni fogom a kis bogyókat, de minden nap csak lehúztam egyet a wcn.
Dylan nem engedné, hogy ilyen hülyeségekkel tegyem tönkre az egészségem.
Két dolgot tartottam lehetségesnek, az egyik az öngyilkosság volt, de bebizonyosodott, hogy túl gyáva vagyok hozzá.
A másik lehetőség pedig a felejtés volt, amit kellő akarattal eltudnék érni, de még nem álltam készen a változásra.
Anya szerint szükségem van a barátaimra, akiknek kibeszélhetem a bajaim nehogy teljesen elvesszek a depressziómba.
Én csak magányra vágytam, így is elég volt a pszichiáter, aki folyton csak nyaggatott, azt sem bántam volna, ha egy időre megnémulok, csak maradjak távol minden lénytől. Egyedül a macskámnak engedtem, hogy körbe hízelegjen, talán ő volt számomra a legnagyobb vigasz. Nem kérdezett, nem szólt közbe, nem csinált semmit csak feltétel nélkül szeretett, ahogy Dylan is.

A monotonitás jellemezte napjaim, feküdtem az ágyban magamba tuszkoltam egy tál gabona pelyhet és visszamentem a szobámba.
Ez is olyan nap volt, mint a többi, ám anya nem várt „meglepetéssel” rukkolt elő. Egy olyan ember látogatott meg, akit azt hittem örökre elvitt a hírnév nem mellesleg a szakításunk óta soha többet nem akartam látni, de mégis ő volt az egyetlen, aki bármikor megtudott nevettetni.

              Vacak ötleteid vannak anyukám…

Kéjkuckó: 15.rész

A reggelimet kívánságom szerint ágyba kaptam a hatalmas tálcán sorakozott, külön kis tányérkákba a palacsinta sziruppal nyakon öntve, a tojás a husi, vékonyra szelt zöldségek, tea, kávé és a müzli szelet.
- Jó reggelt tündérem, remélem jól aludtál. Itt az indító energia a mai naphoz, fogyaszd egészséggel, hogy aztán lemozoghasd… - suttogta fülembe. Apró csókokkal árasztotta el nyakam és egy kis milliomodik szívást kaptam tőle.
- Köszönöm, ez igazán gyönyörű, nem is tudom, hol kezdjem – összefolyt a nyál a számban, ha csak ránézetem az ölemben pihenő kaja mennyiségre.
Yeol befészkelte magát mellém átkarolta vállam és pici falatot csípett a palacsintából majd számhoz emelte. Elégedetten nyammogtam el a nekem szánt porciót  és vártam a következőt majd az azt követőt és így tovább. Végül egymást etetve pusztítottuk el a rengeteg kaját.
- Arra gondoltam, hogy a héten elmehetnénk bulizni a barátaiddal. Szívesen megismerném őket, mert rajtad kívül nem nagyon ismerek senkit. Amúgy, gyönyörű voltál reggel, na meg tegnap, nem győzlek dicsérni, de tényleg annyira izgató a hangod – kezét besiklatta lábam közé és csomagomra markolt. – Nem akarsz ismételni?
- Chanyeol most ettem! Nem szeretnék behányni, majd később jó?  De azt se bánnám, ha békén hagynál ma odalent
- Szó sem lehet róla. Ki akartalak kötözni és az övemmel elfenekelni, miközben benned vannak a gyöngyök
- Hogy?
- Semmi, beszéljünk a terveidről - váltott témát vigyorogva majd döbbent arcomat két keze közé fogta és úgy nézett szemembe. – Azt akarom, hogy szenvedj és könyörögj, hogy engedjelek elélvezni… - ezt olyan gyermeki természetességgel suttogta ajkaimra, mintha azt mondta volna, hogy holnap esni fog az eső.
- Édesem az agyad szabadságot vett ki és tett két kört a szoba körül, hogy ilyen furcsa dolgokat hadoválsz? Azt mondtam anyának, hogy tanulni is fogunk. Úgyhogy ma jó diákot fogunk játszani aztán, ha megvagyunk vele eldöntöm, mit is engedek meg, hogy tegyél velem.
- Még, hogy házit írni. Ch. Olyan stréber vagy…
- És ha azt mondom, belém dughatod, amit akartál?
- Tanulhatunk – nyomott csókot számra

**** 

Tanulás…
Mit is gondoltam? Mr. szivacs agy négy átolvasás után visszamondta a töri leckét. Hiába hallgattam figyelmesen mit is kell megjegyeznem, tíz perc elteltével is voltak olyan fontos részek, amiket nem lett volna érdemes kihagynom.
- Chanyeol nekem ez nem megy...nem mindenki csodabogár, mint te – fújtattam, mikor már a fenekem paskolgatásával töltötte az idejét.
- Vettem neked egy cuki kis análkúpot, egy róka farok van a végén, látni akarom!
- Te teljesen hülye vagy remélem, tudod – fordultam át a hátamra majd hisztisen becsavartam magamat a takaróba. – Hagyj békén, ne nyúlj a seggemhez és-és felőlem ki is mehetsz a szobából – rugdostam odébb lábammal.
- Jó leszek… - végtelenül gyermeteg arca megbénított, így csak csillogó szemeit tudtam bámulni, tekintetem levándorolt húsos ajkára, de ő volt az, aki megszüntette a távot kettőnk között. Úgy falta az ajkaimat, mintha egy hete nem csókolhatott volna. Nyelvével lágyan cirógatta párnám bebocsájtást kérve, amit rögvest megadtam neki, ízlelő szervemet pedig vad táncba hívta.

- Utállak…
- Imádlak… - vigyorogva suttogta ezt a szót, hasra döntött az ágyon és hirtelen hátrahúzta a karomat, amit kettőnk közé szorított.

- Yeol!

- Hyunie? – puha ajkával végigjárta nyakamat és lábával benyomult az enyém közé.
- Engedj el! Nincs kedvem és nem akarok, ez erőszak – ficeregtem alatta, de ő sokkal erősebb volt, teljes testével lefogott, hiába rángattam magam nem eresztett. Kicsit megijedtem, ahogy lecibálta rólam az alsómat, de bíztam benne annyira, hogy nem erőszakol meg. 
– Chanyeol ez nem vicces! – Mocorogtam alatta, de nem tudtam kiszabadulni, kezével matatni kezdett fejem fölött és mikor megtalálta a síkosítót hátamra loccsantott belőle, kezével pedig a szükséges helyre simította. Nem tétovázott, felnyomta belém rögtön két ujját, felsikítottam és a lepedőbe harapva dühösen nyöszörögni kezdtem. Nem azért mert nem élveztem, már csak az felizgatott, hogy kicsit durvábban bánt velem és lefogott, de valamilyen szinten igenis bosszantott, hogy ennyire gyönge voltam és nem hallgatott rám.


Chanyeol és a játékszerek végtelen tárházát bizonyította mikor a fene tudja honnan előszedte az általa áhított kis bolyhos farkú análkúpot. Kihúzta ujjait majd egy nagy cuppanós puszit nyomott fenekemre. - Olyan kis édes leszel vele, mint egy igazi kiscica – cirógatta vele arcomat. Feladtam a küzdést és mosolyogva nyomtam ki fenekemet átadva magam az élvezetnek. Megfeszültem, ahogy belém tolta az egyre vastagodó kis kúpot, közben éreztem, ahogy a hosszú farkinca csiklandozza combomat.
- Ngh…
- Oké most már tanulhatsz! – fenekemre csapott egy nagyot. – Csinálok valami kaját, addig tanuld meg és kikérdezem. Utána meg segítek a matekban – nyomott egy csókot nyakamra. Eltátottam számat, ahogy lazán kisétált a szobából, hátrahagyva engem az újdonsült farokkal hátsómban. Hát ez remek, igazán remek…
Fejemet a párnába nyomtam és szenvedve nyúltam el a könyvemért. Egyre jobban megszoktam a feszítő érzést és kihasználtam a lehetőséget, hogy egy kis tudást sajátítsak el, amíg Chanyeol vissza nem jön.

***

- Cica fiú – hallottam a hangján, ahogy vigyorog így megfordultam és feltérdeltem az ágyon, szerencsére a pólója eltakarta merev tagom.
- Tudod, most megérdemelnéd, hogy kikösselek az ágyhoz… felizgassalak és mielőtt elmennél, itt hagyjalak szenvedni.- Nem lennél rá képes – mosolyogva rakta le asztalához a tálcát, az ágyhoz sétált, mellém dobta a telefonját és letámadott.
- De – nyögtem elhalón majd hajába markoltam és viszonoztam a csókját.
- Ssh, kicsim nyughass. Te akartál annyira tanulni, hát mit szólnál hozzá, ha megennénk a finom ebédet és befejeznénk a házit?
- Gyűlöllek… - sziszegtem fogaim közt, de Chanyeol nem foglalkozott a kínommal. Kezembe nyomta a tányért és felültetett. Hiába nyögdécseltem neki, nem hatotta meg. Nem tudtam sokat enni, nagyon nem az járt a fejemben így mikor végzett csak oda adtam neki a tányért. Oldalamra fordulva lapozgattam a füzetét, amibe gyönyörű rajzok voltak itt-ott elvétve néhány matek feladat mögött, ráadásul többnyire mind én voltam. Legalábbis nagyon hasonlított rám.
- Chanyeol nem is mondtad, hogy ennyire jól rajzolsz…
- Hmm, hát most már látod – rántott vállat. Végigsimított hátamon majd megrángatta a farkat.
- Meddig kell… ah… bennem lennie? – nyöszörögtem. Tudtam, ha jófiú leszek, jutalmat kapok Yeoltól és talán még ki is elégít.
- Akkor csinálhatjuk a matekot? – nem válaszolt a mocsok, csak elhúzta előlem a füzetet és oda tolta elém az enyémet. Elkezdett magyarázni én pedig igyekeztem ráfigyelni.
Alig vártam, hogy végezzünk és valami egészen mással vonja el a figyelmemet. Rohadtul nem érdekelt a hülye algebra és miegymás.
Miután befejeztük a házit nyakamba csókolt és közölte, hogy ő most lefürdik.
- Ne már… Már több órája szenvedek ezzel az izével a fenekemben – idegesen kihúztam magamból, ami jobban fájt, mint gondoltam, így megbénulva estem az ágyra. Chan megcsóválta fejét és közelebb lépdelt hozzám, hogy egy hatalmasat csapjon fenekemre. Hajamnál fogva megrángatott én pedig engedelmesen felkeltem. Nem várt sokáig, csak ajkaimra mart úgy mentünk a fürdőbe.
***
- Szeretsz? –pihegtem ajkaira. A délután folyamán háromszor élveztem el. Chanyeol szusszanásnyi időt sem hagyott, hogy kipihenjem, volt valami módszere, amivel percek alatt újra élesztett.
- Igen picim – homlokát enyémnek döntötte és úgy ölelt magához. – Elfáradtál?
- Sajog a seggem, fáj minden porcikám és igen baromira elfáradtam… - bújtam hozzá. – Meg se kérdezed, hogy én szeretlek-e?
- Ha nem szeretnél, nem engednéd, hogy ilyeneket csináljak veled nem de?
- Utállak – de ha nem akarja, hogy elduruzsoljam neki ezt a szép szót, akkor nem kapja meg.
- Jó éjt picim – vigyorgott rám. Irigyeltem, hogy a picsába képes elaludni valaki két percen belül?
Elvettem a telefonját, hogy addig is lefoglaljam magamat. Betévedtem a galériába és eltátottam a számat. Ez a fasz… lefotózott!

Öt nappal a halál után

 Elvesztés

Gyönyörű nyári nap volt a teámat szürcsölgetve álltam kint a teraszon egy croassan társaságában. Elmerengve falatoztam, szemem előtt táncoltak az emlékeim, amikor még itt volt velem. Mintha csak egy szobor lettem volna ebben a világban, nem érzékeltem, ahogy a kocsik elszáguldanak a főúton, a madarak csiripelését tompának és suttogásnak hallottam a szememmel homályosan láttam az engem körülölelő természetet. Boldogok voltunk szerelmesek, de a hadsereg közbeszólt.
Pontosan 8 órakor szokott jönni a postás fiú, aki az Ő leveleit hozza nekem minden csütörtökön.
Mint most is hűségesen vártam rá, de nem jött el, nem estem pánikba csak vártam és vártam. 
Ránéztem az órámra és úgy döntöttem sarkon fordulva bemegyek a lakásunkba, amikor meghallottam a nevemet magam mögül.
A mindig vidám fiúnak ma nem volt mosoly az arcán, megijedtem. Rossz hírre számítottam, de Ő újra mosolyra derült, ahogy megpillantott.
- Meghoztam a levelét Baekhyunie hyung
- Köszönöm Kevin – a kis boríték halvány rózsaszín volt, mint mindig. Ez az aprócska levél volt számomra az egyetlen, ami minden egyes nap elhozta nekem a vigaszt, a boldog pillanatokat, a reményt, hogy hamarosan haza jön és minden a régi lesz.
- Várjon! Van itt még valami. Ezt a dobozt a levél mellé küldték - nyújtotta felém majd mosolyogva elköszönt és tovább tekert a lila biciklijén. Izgatottan mentem vissza a házba, óvatosan nyitottam fel a borítékot, eddig minden egyes lapot, fecnit elraktam, amit tőle kaptam. 
Mikor szétnyitottam a papírt meleg mosoly terült szét arcomon, azok az idétlen betűi annyira hiányoztak már.
„ Drága Baekhyun
Tudom, hogy mindig leírom, de el sem tudod hinni mennyire, hiányzol nekem. Szeretlek és ha nem vagyok terepen csak rád gondolok. Tegnap megérkeztünk egy másik menekült táborba. Tudom nagyon aggódsz, de biztosítani szeretnélek minden a legnagyobb rendben van. Persze, ez a kialakult helyzetről ez nem mondható el, de bízz bennem. Lassan haza engednek, és együtt lehetünk, jó lenne végre megismerni a szüleidet. Biztos nekik is nagyon hiányzol már. Kicsit izgulok,a ti országotokban minden más lehet, de sokat tanultam tőled és hálás vagyok a szüleidnek, hogy ilyen csodálatos embert tudhatnak magukénak. Tudom, nem ez a legmegfelelőbb formája, de szeretném azt a gyűrűt rajtad látni, ha végre megérkeztem. Veheted elő eljegyzésnek is akár. Biztos gyönyörűen mutat a formás kis kezeden.
Mellesleg, úgy tudom, hogy karácsonyra már otthon leszek! Szeretlek, ölellek Dylan”
Faltam a sorokat, minden mondat egyre izgatottabbá tett. Az utolsó pár sor pedig teljesen kábulatba ejtett. Remegő kezeimmel nyitottam ki a picike dobozt. Egy ezüst gyűrű csillogott benne picike türkiz kő szívecskével a közepén, ha itt lett volna Dylan biztos nyakon csapom, amiért egy nőies gyűrűt kaptam tőle, de így az életemnél is jobban féltettem. Miután az ujjamra húztam percekig gyönyörködtem benne.Gondolatban már az oltár előtt mondtam ki a boldogító „igent”

***********

Borongós volt a reggel nagy vihar készülődött. Az emberek igyekeztek visszahúzódni vackukba, hiszen a hűvös szél minden erejével igyekezett bejutni a kis réseken, hogy a kellemes meleget dermesztő szorongássá váltsa. 
Indokolatlan rosszkedv kerített hatalmába, hiába voltam boldog az első hótól, hiába voltam kisimul és kipihent. Élvezhettem volna a szabadságom, de letört voltam. Mintha elvesztettem volna valakit. Összeszedtem magamat kislattyogtam a konyhába és lefőztem az elmaradhatatlan reggeli kávémat. 
Félnyolc... Ujjaimmal türelmetlenül dobogtam a tölgyfa asztalon bámultam a kibuggyanó kávécseppeket. Nem értettem, mi történik körülöttem, miért fáj ennyire kegyetlenül a lelkem.
Ma nem jött a postás fiú. Elmaradt egy levél, a rózsaszín boldogság, helyette szürke nyugtalanság töltötte meg a teret. 

**********
Ma reggel a szokottnál hamarabb érkezett a posta. Nem Kevin volt, akit mindig mosolyogva várok, helyette egy idősödő köpcös kisöreg terepszínű ruhában állt mereven előttem. 
Már innen sejthettem volna, hogy a mai csodálatos hír elmarad, hogy Dylan mégsem jön haza, nem fogja megkérni a kezem, az ígért látogatás Koreában elmarad és a legfájóbb dolog, hogy nincs többé.
Ketyegőm fájdalmasan lüktetett a helyén, lassan nem kaptam levegőt a torkomban növekvő gombóc már szinte fojtogatott. 
- A személyes holmikat a napokban kiküldjük önnek és pár napon belül pedig tisztességes temetést kap. Igyekszünk minden hozzátartozóját értesíteni a hírről – nem igazán fogtam fel mit mond, nehezen jutottak el a szavai hozzám. Nem tudtam és nem is akartam elfogadni a tényeket. 
Átkoztam mindent, ami Amerikához köthető, átkoztam magam, hogy miért költöztem ide, miért kellett lázadnom és magam mögött hagynom az otthonom.  Mit kezdek majd magammal ezután? Gondolkoztam a halálon, de Dylan nem akarná. Nem ezt a sorsot szánta nekem, Ő erre is felkészült volt. Fejemben csengett a mondata „Ha bármi történne és én már nem lennék, gyászolj meg és éld az életed egy olyan férfi mellett, aki mellett igazán boldog lehetsz, aki eleget küzd érted és megérdemel. Ne pazarold el a szép éveidet a szomorúsággal, ne feledd, a leggyönyörűbb akkor vagy mikor nevetsz”
Apró mosoly jelent meg szám szélén, de fájdalmasan lekonyult és az eddigi összegyűlt könnyeim zuhatagként indultak meg szememből. 

********


Furcsa volt repülőre ülni. A felhőket szuggeráltam, amint a repülőgép szárnya széttépi a fehér puhának tűnő kis báránykákat. Ez a jelenet kísértetiesen hasonlított az én darabokra hullásomhoz.
Hiába volt meg a temetés, hiába fogadtam el az agyamban, hogy elment nincs többé, hiába adtam el mindenem, ami csak hozzá kötött egy valamit kivéve és hiába hagytam ott a lakásunkat, nem éreztem jobban magam. 

Kényszeredetten mosolyogtam mikor anyukám videó hívást kezdeményezett.
- Estére már otthon leszek és sajnálom, hogy újra a nyakatokon leszek 
- Baekhyun kicsikém már nagyon hiányzol nekünk. Nagyon sajnáljuk, ami Dylannel történt, de már jobb helyen van és fentről vigyáz rád, ahogy eddig is tette. Már nagyon várunk és légy erős kisfiam! A barátaid is tudnak az érkezésedről, Ők is melletted vannak. Soha nem leszel egyedül – anyukám szavai őszinte mosolygásra késztettek. Tudtam én, hogy igaza van hisz Ő is keresztülment már ezen mikor testvérem apukáját elvesztette. 
Ha ő nem ment volna el, én valószínűleg meg sem születtem volna. Könnyek gyűltek a szememben és ez volt az a pillanat, mikor azt kívántam, bár meg sem születtem volna. 
Mikor kinyitottam a szemem, nem volt változás, ugyan úgy csücsültem a földön és vártam, hogy elteljen az átszállásra kiszabott idő a szívemben kongó üresség és fájdalom érzelmei váltakoztak. Gyűlöltem a boldogan ücsörgő párokat, fintorral néztem mindenkire, aki önfeledten nevetett és jól érezte magát. 

Pedig én nem kértem olyan nagy dolgot, csak felejtést és boldogságot…
Ezzel a gondolattal szálltam fel a repülőre, titkon bíztam benne, hogy lezuhan a gép és a halottak közt leszek, de sajnos (mások szerint szerencsére) sikeresen megérkeztünk.

Öt nappal a halál után

Prológus

A sors kiszámíthatatlan, a sors kemény és rideg olykor kedves és védelmező, még a bátrak is félnek tőle. A sors tulajdonképpen egy halállista, többféle definíciót hallhattunk már erre a fogalomra, de még egyik sem írta le a tökéletes és kézzelfogható igazságot. Vajon létezik? Vajon mi is irányíthatjuk? Vagy ami nekünk van szánva az úgy is lesz? Számít az, ha az ember még a legfájdalmasabb időszakban is tud pozitív lenni? Segít valamit, ha elvesztünk egy fontos dolgot?

Még milliónyi kérdés felmerülhet bennünk nap mint nap.

Valószínűleg, ha egy ember volna, a legismertebb és leggyűlöltebb személy lenne szerte a világon.

Byun Baekhyun élete gyönyörű volt. Amerikába költözött tanulmányai során, párt talált (még ha a megszokott normáknak nem is megfelelően), és boldog volt. Pár hónap után összeköltöztek.

A kapcsolatuk tökéletes volt, sose hitte volna, hogy egyszer a szerelmi életét egy igazi tündérmesének fogja vallani.

Nem félt soha, mit hoz a holnap, hiszen meg volt mindene.

Majd eljön az a pillanat, amikor elfelejtesz hinni, elfelejtesz bízni az életben, abban, hogy minden jóra fordul. Kétségbe esetten kapálózol a széthullott kirakós után. Hiszen az életed egyik percről a másikra törik darabokká, majd annak a háznak, amit eddig felépítettél újra a silány alaprajzát látod a grafitporos, koszos gyűrött papíron.

Öt nappal a történtek után egy ismeretlen kerül újra nyomorúságos életébe. A szomorúság és a magány bekebelezni készüli, de ez az idegesítő alak pofátlanul merészkedik közel hozzá. Pimaszul lopja be magát a kongó üres, érzelmetlen szívbe.

Begyújtja a lángot, feléleszti a reményt, visszahozza a kétségbe esett gyermek boldogságát, észrevétlenül ragyogja be a napját.

 Az élet néha elvesz és néha visszaad, bár sosem a régit, de mindig újat hoz a silány hétköznapokba.

Baekhyun pedig visszakapja az életét, amit elvesztett? Vajon lesz annyi ereje, hogy végül tovább lépjen? Feladja azt, amiért képes lenne a halálba táncolni?

Választhat egy új jövőt, hiszen kapott egy új esélyt.

Kéjkuckó: 14.rész

- Szopj édesem - simított végig lágyan arcélemen, de én csak elfintorodtam. Biztos nem szopom le.
- Chanyeol ez undorító most vetted ki a seggemből…
- Mennyi bajod van… - elnyúlt egy nedves törlőért majd letörölgette magát és erősen hajamba markolva húzta oda fejemet. Felnyögtem, de nem tettem szóvá furcsaságát csak szó nélkül nyeltem tövig. Feltoltam magam négykézlábra majd mozgatni kezdtem fejemet. Yeol elnyúlt és fenekemre csapott majd járatomba vezette ujjait. Miért élvezem én ezt?
Már kezdtem belejönni, heréivel játszottam, nyelvemen éreztem már terméke egy részét, de elrántotta fejemet.
- Arra gondoltam, hogy meglovagolhatnál! Emlékszel mit beszéltünk még a chaten? – vigyorogtam rá.
- Barom! – vigyorogva löktem el majd négykézláb másztam hozzá és megcsókoltam. Hirtelen huppantam rá farkára így mind kettőnkből kicsikarva egy hatalmas nyögést. 

Nem voltam rest, egyből mozogni kezdtem rajta, Chanyeolt pedig határozottságából nagyon könnyen sikerült kizökkentenem.
Élvezettel nyögtem és túrtam a hajába mikor fenekembe markolva kezdett velem ellentétesen ringatózni alattam. 

 Nyelvével hamar felkereste az enyémet durván tépte ajkaim, de tökéletesen passzolt a heves lendületünkhöz.
- Na? Milyen? – váltam el tőle lihegve és megálltam egy kicsit.
- Nincs panaszom erre a seggre… és a csípő munkád is tökéletes, de egy kis edzéssel még tökéletesebb lesz – két marokkal csapott újonnan fenekemre én nevetve borultam a nyakába.
- Gyakorlással? Szóval mégsem olyan… ah jó? – elvörösödtem – legalább addig ne még beszélek!
- Mi lenne, ha inkább befognád és tovább csinálnánk? – duruzsolta fülembe.
- Akkor keményen te pöcs… - végigszántottam hátán majd hajába markoltam és sikoltottam egyet, hamar a hátamon találtam magam Chanyeol pedig őrülten keményeket lökött.
Már szinte fáj, ahogy szorított és mozgott bennem, de az élvezet hamar eluralkodott rajtam, mikor farkamra fogott és keményen verni kezdte.
Egy pillanatra kinyitottam a szemem és Chanyeol élvezkedő arcát pillantottam meg, gyönyörű volt ugyan, de egyben félelmetes is. Felhördült, mikor összeszűkültem körülötte, megvonaglottam és hátába mélyesztettem körmeimet. Nem sok volt neki hátra, ahogy nekem sem.
Fentebb vezettem kezem és hajába markolva rántottam le egy csókra, mielőtt elélveznénk kiélvezzem, hogy bennem van és együtt lépünk át az orgazmus határán. 

Álomszerű volt az egész, hihetetlen nagyot élveztem és nem tudtam, hová elhelyezni az érzést, mikor még Chanyeol keményeket lökött, belőlem már szinte mindent kifacsarva. Fájt és nem tetszett, hogy nem figyel rám egyre vadabb volt és elvesztette az eszét. Sírni tudtam volna annyira feszített majd végre elöntött a forróság. Chanyeol élvezete szétáradt bennem, kellemesen bizseregtem mindenhol, bár mozdulni nem mertem, nagyon érzékeny voltam odalent. Még a biztonság kedvéért lökött belém, mindent kiadva magából majd kicsúszott belőlem nyomott egy csókot homlokomra, hozzá akartam bújni, de ott hagyott. Ott hagyott az Ő és a saját élvezetemben fetrengve, mindenem sajgott, mozdulni sem bírtam.
Bíztam benne, hogy visszajön egy bögre teával vagy valami finomsággal, és romantikázik velem, mint előtte, de a szex előtti Chanyeol és a mostani két külön ember volt.
Úgy éreztem magam, mint egy senki, egy pénzért dugó kurva, most jól megbaszott és elment.
Próbáltam kiabálni neki, de a hangom elment a sok kiabálástól. Hallottam, ahogy csobog a víz viszont még mindig nem jött ki értem.
Megölöm, esküszöm megölöm! Bekönnyeztem, kiszenvedtem magamat az ágyból és elvonszoltam magam a fürdőig, nem volt csukva az ajtó így könnyedén megpillanthattam a kádban relaxáló Yodát. Szemei csukva voltak tehát nem látta, hogy jövök. Jövök? Vonszolom magam. Halk voltam majd minden erőmet összeszedve egy istenes pofont adtam neki és még egyet végül elsírtam magam.
- Te mocskos szemét mégis mit képzeltél? – rogytam össze a fürdőszoba szőnyegen. Yeol csak ciccegett és kinevetett. – Paraszt…
- Ugyan már Baek, sikítva könyörögtél a durvaságét, hogy nézzek rád sajnálkozva?
- Érzéketlen seggfej! Ennyire kellettem? Megbaszol és viszlát?
- Édesem, dehogy is – felállt a kádból majd kimászott hozzám. Felkapart a földről azt hittem minden rendben lesz, de tévedtem. Egy apró pofont adott majd fenekembe markolt ezzel még nagyobb fájdalmat okozva, combom alá nyúlt és behelyezett a kádba. – Most megfürdetlek, de ha nyafogsz kiteszlek – mindezt olyan természetes kedves hangnemben mondta, hogy megrémültem.
Remegtem, nem mertem mozdulni, összeszorított szemekkel tűrtem, ahogy erősen dörzsöli testem minden kis zugát, megtisztítva engem a mocsoktól.
Nem értettem mi történt Chanyeollal, a romantikus énjét akartam, aki bekísért a szobába lágyan kényeztetett, finom puszikkal hintett be. Ellenben ez az énje félelemmel töltött meg és nem akartam, hogy hozzám érjen, mégis tűrtem. Nem akartam még egy pofont kapni, hiába volt gyenge és figyelmeztető. Itt volt a probléma „ha nyafogsz, kiteszlek” ergó, ha egy rossz szavam is lesz és sírni merek, megyek az utcára. Képes lett volna rá komolyan képes?
Az erősen dörzsölő kezek kezdtek gyengülni egyre lágyan és cirógatón ért a bőrömhöz. Nem értettem, nyeltem egyet majd kétségbe esetten néztem Chanyeolra.
Könnyek gyűltek a szemébe majd nyakamba borult és szorosan vont magához, nem mertem nyekkenni, hogy fáj, amit csinál csak tűrtem, ahogy szorít.
- Sajnálom… Én annyira sajnálom! – cirógatta hátamat.
- Chan, min…minden rendben? – a hangom remegett. Nehezen vettem levegőt, de igyekeztem nyugodtságot erőltetni magamra.
- Megint elő jött… bántottalak? Fáj valamid? – értetlenkedve néztem rá majd a fejemben szinte egy látható kislámpa gyúlt. A betegsége…már csak az volt hátra, hogy elhitessem ténylegesen magammal, hogy minden rendben van és nem akart nekem rosszat.
- Igen, mindenem fáj és mikor felpofoztalak, visszaadtad és azt mondtad, ha sírni merek, kiteszel.
- Annyira sajnálom kicsim, ígérem mindent jóvá teszek! – ölelt magához majd bemászott mögém a kádba, így sokkal kényelmesebb volt. Nem nyomta a hátsómat a kemény kád és a közelsége is újra nyugtatóvá vált.
Még a víz langyos nem lett benne áztunk majd Yeol kimászott és engem is kivett. A mosógépre ültetett egy törölközőre, mint a kisbabákat majd be is csavart és úgy vitt a szobába.
- Cserélek lepedőt addig bírd ki aztán a tiéd vagyok.
- Yeol, mondanom kell valamit! Iszonyatosan élveztem, de baromira fáj mindenem és nem bírom ezt…nem üthetsz meg még egyszer! Sem szex közben, így meg pláne.
- Szex közben nem ígérem szadista vagyok és ahogy láttam te mazo, szóval össze illünk csibém! – beugrott mellém az ágyba engem majdnem leverve és elégedetten ölelt magához.
- Holnap ágyba reggelit kérek, amerikai palacsinta, egy kis tojás szalonnával, zöldségekkel, forró kávé 2 cukorral sok tejjel egy gyümölcsös teával és egy müzli szelettel meg egy pohár narancslevet is kérek.
- Neked mindent hercegnőm!

kéjkuckó: 13. rész

Chanyeol csuklójára fogtam, hogy elhúzzam kezét majd a fakanalat elkoboztam tőle és szúrós tekintettel figyeltem őt.
- Most pedig mielőtt belelendülnénk, ennék pár falatot, aztán még le is nyelem, ha úgy alakul – alkudoztam vele vigyorogva. Lazán lepattantam a pultról és megpaskolva arcát ott hagytam Chanyeolt, hogy teljesen otthon érezve magam kifosszam egy kicsit a hűtőt.
Gyorsan csináltam magamnak egy szendvicset még Chanyeol majdnem szó szerint a seggembe bújva toporgott mögöttem. Néha-néha belém mélyesztette fogait vagy fenekemet mustrálta.
Alig várta, hogy végezzek, szuggerált szemeivel én pedig azért is az agyát húzva lassan kaptam be az utcsó falatot, fenekemet pedig hozzá dörgöltem.
- Mutass be neki mélyebbről… - ragadtam meg merevedő férfiasságát. - Éppen élvezni kezdtem a pucérkodást. 
Elégedett mosoly terült el arcán majd egy laza mozdulattal a vállára kapott és még be nem értünk a szobába fenekemet simogatta. 
- Csukd be a szemed és ne nyisd ki, amíg nem szólok… - suttogta, de hirtelen meggondolta magát lerakott és valahonnan megragadva egy selyemkendőt a szememre kötötte. Izgultam a gyomrom remegett, bizonytalanul lépdeltem Chanyeol után. Hallottam az ajtó halk nyikordulását és egy kellemes illat csapta meg orromat. Erdei gyümölcs igen biztos vagyok benne, ez a kedvencem bárhonnan felismerem, mindig elhozza nekem az otthonérzést.
- Láttam illetve éreztem a szobádban, hogy oda vagy az erdei gyümis illat gyertyákért gondoltam szerzek be párat…  - Annyira édes, komolyan ez az ember, egyik pillanatban még a fenekemet püföli könyörtelenül a másikban meg kiderül, hogy mennyire figyelmes és tényleg tökéletesre akarja ezt az éjszakát.
- Mikor vehetem le? – picit fordultam, hogy kitapogassam testét majd nyakába akaszkodtam, hogy egy csókot követeljek tőle. Mosolyogva viszonozta, de nem válaszolt. Helyette megütögette kicsit combom én pedig pattantam, az ölébe. Egy jóleső sóhaj szabadult fel belőlünk mikor merevedésünk találkozott. Furcsa érzés kerített hatalmába, amikor még mindig nem döntött végig az ágyon, csak hirtelen lerakott és lassan lépdeltetett hátra. 
- Nyugi ne ijedj meg… - végigsimított karomon, amit engedelmesen hagytam felemelni, de mikor kattant a bilincs bepánikoltam, viszont Ő gyorsabb volt és már másik kacsóm is kibilincselve lógott. 
- Na, ne röhögtess oké? – rángattam meg a kezemet majd lábammal kezdtem tapogatózni, amivel hamar beleütköztem egy fa állványba illetve gondolom az lehetett. Utáltam mikor nem szól semmit és most persze, hogy csendkirályt játszott velem. – Utállak Park!
- Édesem olyan ellenséges vagy, hát csináltam én neked rosszat? – Hatalmas tenyerét végigsiklatta belsőcombomon ezzel kényszerítve, hogy nagyobb terpeszt vegyek fel. Kellemesen cirógatott végig combom minden szegletén ezzel elűzve belőlem a görcsösséget. Izmaim teljesen elernyedtek emiatt kissé megrogytam, de a bilincs így is megtartott. Chanyeol forró ajkait megérezni péniszemen maga volt a mennyország, hajába markoltam volna, de jelenlegi helyzetemben sikertelennek minősült a dolog. Meleg tenyerét körém kulcsolta így még több élvezetet okozva nekem.  Nyelvével körbejárta farkam, szinte teljesen a torkára engedett és úgy szívott rajtam egy erőset majd elvált tőlem és hirtelen lerántotta rólam a kendőt.
Szenvedő fejjel néztem rá, talán kicsit mérges voltam viszont a testem többet akart azt akarta, hogy Chanyeol kényeztessen még érjen hozzám, ne finomkodjon, mutassa meg a mocskos oldalát, verje el a seggem, bármit csak érjen hozzám.
A szoba annak ellenére, hogy inkább egy bdsm barlanghoz hasonlított, mint egy rendes hálóhoz gyönyörű volt. Két szín dominált a vörös és a fekete, fehérrel pedig halvány nonfiguratív minták voltak összemosva a két uralkodó színt. Az ágy hatalmas volt és nagyon puhának nézett ki, a kerete gyönyörűen kidolgozott volt és persze kötözésre alkalmas…
- Chanyeol mi ez a hely? – nyögtem egyet, ahogy megláttam egy állványt rajta különböző méretű és hosszúságú ostorokat lógni. Nagyot nyeltem mikor leemelt egy lovagló pálcát majd leguggolt egy dobozhoz, ami tele volt dildóval. Hova hozott ez? Nem ez beteg és én is, amiért izgatottan várom, hogy mit akar velem tenni.
- Ha jófiú leszel, elengedlek – lépdelt közelebb, kezében egy kis tojás alakú vibrátor egy análkúp és az elmaradhatatlan ostor lapult. 
- De én most akarom, hogy elengedj… - nyüszítettem, de Ő szokás szerint csak mosolygott rám. Mocsok dög, végighúzta arcomon az ostort egészen merevedésemig, amin szintén végig simított.
- U-un, most megfordulunk és pucsítassz apucinak!
 Ajkamba harapva néztem csillogó szemeit, ez az ami miatt hajlandó vagyok neki engedelmeskedni, a vágy ami a szemében tükröződik teljesen magával ragad. Eloldozta kezeimet, de kirántottam övéi közül és ajkaira tapadtam.
- Tudod Chanyeol nehezen viselem el, ha nem vagyok megfelelően csókolva? - kuncogtam majd magamtól fordítottam neki hátat, kezeim felnyújtva, hogy vissza tudjon kötni, nagy terpeszt vettem fel kitolva fenekemet így tökéletes panorámát nyújtva a Yoda számára.
- Csodaországba repítelek ma, ezt garantálom! 
Felszisszentem. Váratlanul ért az első ütés csípett és nem volt kellemes, de a testem magától reagált és csípőm jobban hátratoltam.
- Nyalj ki! – Kikerekedtek szemeim és a számra csaptam volna, ha tudok. Baekhyun te beteg állat, hogy mondhatsz ilyet? 
- Azt szeretnéd?
Hallottam, ahogy leteszi a kezéből az ostort majd letérdelt, mind két tenyerével rácsapott kerek almáimra majd megéreztem forró nyelvét. Nedves ízlő szerve hevesen siklott fenekem közt én pedig élvezettől nyögdécseltem. Hihetetlen érzés volt, nem éreztem még ilyet korábban, néha szívott egy erőset majd nyelvét beerőszakolta lukamon és úgy lazította izmaimat.
Elemelte rólam kezét majd a síkosítót pattintotta ki egy ujjával, türelmetlenül nyögtem, mikor elhajolt tőlem, de pillanatok alatt megéreztem magamban valami egészen mást. Az első randi ajándékom, nosztalgikus mosoly kúszott az arcomra, mennyire zavarba ejtett, mikor a kezembe nyomta. Most meg kikötözve állok és várom, hogy megbüntessen…
Megpaskolta hátsóm majd kegyetlenül elindította a játékszert bennem. Összerogytam, Yeolnak sikerült úgy feltolni, hogy prosztatámat rezgesse főként.
Eltávolodott tőlem és újra a kezébe vette az ostort, amivel hamar a fenekemre sózott. Élvezettel teli nyögés hagyta el ajkaimat. Élveztem a szadista játékát, fejemet hátravetve nyögtem az ismétlésért. 
Bennem levő vibrátor értette a dolgát az ütések meg csak rásegítettek az élvezetemre.
- Mit szólnál hozzá, ha azzal a seggedben dugnálak meg? - teljes testével hozzám simult, hatalmas merevedése tökéletesen illeszkedett vájatomba, ajkaival pedig nyakamat kezdte tarkítani, míg a válaszomra várt. Átölelve derekam tenyerét lesiklatta merevedésemre és mozgatni kezdte csuklóját. Elégedetten sóhajtoztam az érzésre, fejemet a falapra döntöttem, popsimmal hozzá dörgölőzve hasamon levő kezét hátravezette majd két ujját nyomta magamba. Ökölbe szorult mancsom és nagyot nyögtem. Ujjai könnyedén mozogtak bennem hála a kis szerkezetnek, kellő képpen ellazultam. Megfeszültem, ahogy harmadik ujjával belém furakodott, kicsit fájt, picit feszített, de kellemesen járt át a fájdalom, miközben jobb kezével rajtam dolgozott. 
- Baekkie? Mi a válaszod az előző kérdésemre? – fülem tövétől végignyalt egészen lapockámig majd apró puszikkal haladt vissza nyakamra. Ha nem tartott volna, valószínűleg már lógnék a bilincsről. Éreztem, hogy lassan a végét járom és még túl korai lenne az orgazmusnak, ezt ő is megérezte így abba hagyott minden kényeztetést és még a kis vibrit is kikapcsolta. 
- Chanyeol nem érdekel mit csinálsz, csak rakd be a farkad a kibaszott seggembe! – csattantam fel kissé ingerülten.
- Türelmetlen Baekkie – lépett egyet hátra majd a hülye pálcájával rávágott kettőt az alfelemre. Éreztem, ahogy a bőröm kipirosodik és picike hurkák jelennek meg rajta. Ezt még nagyon visszakapja a mocsadék dög.
- Oldozz el és kefélj meg! – rángattam hisztérikusan a kezeimet, önzőség lehet, de el akartam élvezni és ehhez csak Ő volt a kulcs. – Chanyeol orgazmust akarok! Nem egyet nem kettőt… - nyöszörögtem majd kezeit végigsiklatta hátamon fel karomig, ahol eloldozta kezeimet.
- Mikor lettél ilyen kis perverz? 
- Amikor neki álltál elverni a seggem azzal a szarral! – ütöttem egyet mellkasába majd felugrottam rá. Nem sok kellett, hogy ne essünk el, de szerencsére megtartott.  Elnyúlt a polcra helyezett tubusért és folyatott a farkára. Én akartam bekenni, de ahhoz újra le kellett volna szállnom így csak beillesztettem farkát lukamhoz és a többit rábíztam. Makkjával még egész kellemesen megbirkóztam, de mikor tovább kezdte bennem tolni vastagodó farkát vállába mélyesztettem körmeim. Könnyeztem, karmoltam, haraptam, erről nem volt szó, hogy megint ennyire fog fájni.
- Fáj! –nyekkentem, de Chanyeol nem állt meg csak furakodott még tövig nem ért. Én remegtem, izmaim folyamatosan összeszűkültek körülötte, ezzel izgató nyögéseket kicsikarva a fülesből.
Végigdöntött az ágyon és kedvesen megcsókolt, nyoma sem volt az előző durva, fenekelős Chanyeolnak. Csitított, simogatott, újraélesztett oda lenn, törődött velem. Szaporán kapkodtam a levegőt, lassan kezdtem lenyugodni, szemeimet is kinyitogattam. Yeol mosolygott rám, nyugtató puszikat hintett ajkaimra, szép szavakat suttogott a fülembe, mint egy elcseszett nyálas romantikus szar filmben. Tökéletes volt ez a pillanat, megbabonázva bámultam szemeit, közben aprót bólintottam, hogy mehet, így lassú ringatózásba kezdett. Megfeszültem, még mindig baromira feszített, de már nem szúrt annyira, mint mikor először belém tolta.
Megcsókolt, nyelvét azonnal átnyomta ajkaim közé így is terelve figyelmemet, hajába túrtam majd önkéntelenül löktem egyet csípőmmel. Belenyögtem a csókba, Chanyeol egyre bátrabban és keményebben lökött bennem, de továbbra sem vált el ajkaimtól. 
Lassan minden fájdalmam elmúlt és olyan dolgokat kezdtem el érezni, amitől csillagokat is tudnék látni.
- Na, fáj még? – mosolygott rám elégedetten, de én megszólalni sem tudtam, csak egyre hangosabban nyögtem. Nehézkesen megráztam a fejem, hogy csak folytassa, mert többet akartam, erősebben, mélyen, gyorsabban.
Mintha kitalálta volna gondolataim, lábaimat felemelte, széttárta és keményebben kezdett lökni.
- AH, IGEN EZ AZ! KEMÉNYEN TE ÁLLAT! – sikítottam fel közben görcsösen szorítottam a takarót. Testem ívbe feszült és bekapcsolódott a mozgásba.

Ellentétes irányba mozgattam csípőmet, határozottan lenyomva magam mikor lökött.

Nem tudtam elengedni a fülem mellett, ahogy kuncogva sóhajtott egyet. Végigcsókolta vádlimat, kezeivel combomat karmolászta. Kellemetlen volt, de mégis élveztem. 

Felsikoltottam, ahogy eltalálta prosztatám, sírni akartam elélvezni, szenvedtem alatta Ő pedig élvezettel bámulta minden rezdülésemet.

Kihúzódott belőlem, de már hiányzott, hogy kitöltse hátsómat így farka után kaptam és úgy akartam vissza húzni. 

- Telhetetlen… - kuncogott rajtam majd ajkaimra hajolva tépni kezdte párnáim, összedörzsölte lágyékunkat nyögést kicsalva belőlem ezután pedig oldalra fordított, bal lábam a magasba emelte Yeol pedig mögém fekve nyomta be magát.  – Imádlak te kis ribanc, hogy nyögsz nekem? Mutasd meg! – csapott hátsómra keményen. Felmorrantam, nem tetszett, hogy leribancozott egyáltalán nem volt igaza, de vele más volt! 

- Még! – ütöttem az ágyra jobban nekinyomtam csípőmet, nyöszörögve farkamra fogtam. Egyre többször rándultam meg néha-néha megfeszültem kezembe folyt elő váladékom ám Chanyeol észrevette, hogy mit sunyítok és elcsapta a kezemet.

- Baekhyun édesem - csuklómat megszorította mire fájdalmasan nyögtem fel. – Könyörögj nekem gyerünk! – lökött rajtam ismételten hatalmasat. 

- Kérlek Chanyeol, dugj meg  és ne törődj vele mennyire sikítok csak tedd a dolgodat keményen! – nyöszörögtem közben hasra fordulva toltam fel csípőm.

- Hogy te milyen jó fiú tudsz lenni, ha akarsz – hátamat cirógatta majd farkával ütögetni kezdte bejáratom. Lepedőbe haraptam és úgy nyögdécseltem. Nem értettem magamat, kurvákat megszégyenítve könyörögtem hatalmas péniszéért…  Ott hagyott az ágyon még újra a kezébe nem vette ostorát, végighúzta gömbölyded formámon majd rávágott. Megfeszültem és felnyögtem, még egy csapás követte, ahogy mögém térdelt majd makkját megérezhettem bejáratomnál és mikor a következő ütést kaptam mélyen belém lökte magát. 

Arcomon egy könnycsepp csordult végig az élvezettől Chanyeol pedig kegyetlenül kezdett lökni. Rám hajolt, hátamat csókolgatta és halkan nyögdécselt izgató mély hangján. Nem kellett több, nem bírtam már tartani magam és itt volt még az egész este, hogy kellőképpen kiélje magát rajtam.

- Chan énh… kérlek szépen! – lihegtem alatta, csípőjével lassított majd felegyenesedett rólam. Tenyere lesiklott hasamról farkamra majd rámarkolt, még csípőjével lassan lökött határozottakat kezével sebesen húzogatta merevedésem.

Csodás érzés kerített hatalmába, remegni kezdtem a gyomrom szinte görcsbe rándult és csillagokat láttam. Chanyeol nevét nyögdécseltem teljesen magamon kívül esve, ismét orgazmus közeli élményben volt részem.

Fentebb nyomtam fenekem és a párnába fejelve vártam, hogy elérjen a megváltás.

- Még nem végeztem veled, te pedig nem fogsz elélvezni ilyen egyszerűen… - kihúzódott belőlem majd meglökött, én pedig erőtlenül terültem szét az ágyon.

Chan mellém lépdelt fejemet oldalra fordította én pedig farkasszemet néztem ágaskodó tagjával.